Miközben a suliban a gyerekekkel én készültem egy kis adventi párpercessel...
... a húgom anyu éjjeliszekrényére varázsolt egy kis hangulatot.
Kegyetlenül zsúfolt munkanap volt, közvetlenül utána is ügyintézés, bolt, majd anyuhoz. (M-t ma nem is láttam, és mivel délutános, csak holnap találkozunk.)
Anyunak jó délelőttje volt a húgommal, haladtak a testápolással, minden mással. Délután megint jöttek a fájdalmak. Pedig már 150 mikrogrammos a tapasz és mellé még a gyógyszerek. Mondjuk a ma kézhez kapott CT lelet után már nem lehet csodálkozni semmin: van vese-, máj- és nyirokáttétünk is. A legfurább az egészben, hogy szinte mindennemű érzelem nélkül vettem tudomásul. Anyu pedig egyáltalán nem mondott rá semmit. (Hja, mit lehet erre mondani.)
Ma este hazajöttem egyet pihenni, a húgom marad éjjel anyuval. A telefonomat nem kapcsolom ki, ha bármi adódna, tudok azonnal menni.
Nem tudom, mikor voltam itthon utoljára, mikor aludtam a saját ágyamban. Csak remélni merem, hogy anyu végigalussza az éjszakát és hogy így a húgom is tud legalább aludni. (Mert beteggel egy lakásban aludni nem pihenés: az ember füle állandóan anyunál.)
Reggeli nem volt, tíz körül ettem fél túrós bugyrot, ebédre a tegnapi maradékot ettem munka és ügyintézés után anyunál, a vacsi elmaradt, így elrágcsáltam egy marék mogyorót. (Ezer éve ettem már mogyit.) Anyu vacsija 3/4 palack epres tápszer volt J-éból, eddig ez a "nyerő".
(Csak ülök itt és menten elalszom. Aztán majd jön, ami mostanában mindig: lefekszem, és órákig tart, amire ki tudom kapcsolni az agyamat és elalszom...)