Valahogy így érzem magam a munkahelyemen. Megspékelve azzal, hogy -ahogy sajnos már néhány néhány gyerek is- gyomorgörccsel megyek be minden nap: vajon mennyi lesz a veszekedés, verekedés, piszkálás, zaklatás, ordítás, káromkodás, gyűlölet (... ... ...). Csakhogy nem vagyok Chuck Norris... Hosszan, nagyon hosszan tudnék erről írni... A baj leginkább az, hogy ez nem egyedi eset, nem csak nálunk van így. Mindennapos megbeszélés, hivatali emberekkel esetmegbeszélés, igazgatóval-szociális segítővel-szülővel beszélgetés, rendőri segítség kérése, lopások miatt zárni kell az iskolát... Ja, emellett tanítani is kellene, itt a 4 évfolyamra a kétfajta NAT (egyik facább mint a másik), és tényleg nem sorolom... Szomorú vagyok és kétségbeesett, nem utolsósorban tehetetlen... ... ...