"Timi néni, csináltam neked egy csigát, és a csigát is Timi néninek hívják! És ide - mutat a házára - bele tudsz tenni egy ceruzát!"
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2023. január 31., kedd
2023. január 30., hétfő
Hétfő
Irtózatosan sűrű, zsúfokt, tömény munkanap volt... Holnaptól mindez fokozódik...
Munka után haza, majd át anyuhoz.
Anyu mindig a fölső képpel vár. Az alsó kép az én döntésem.
De emberből vagyok, így ettem pár szem mogyorót.
És őszinte is vagyok: megittam anyuval két kupica pálinkát. 😂🙃😇
2023. január 29., vasárnap
Dobozolás 4 napra
Reggeli: tökmagkrémes pur pirítós, paradicsom (sajnos csak fél pari, az ára para).
Ebéd: 2x tonhalfasírt, saláta, 2x borsófőzelék, tükörtojás.
Vacsora: 2 tükörtojás, kenyérke, ha lesz/marad, akkor zöldség/savanyúság.
2023. január 28., szombat
Alike short film
Ez a filmecske nem új. De tökéletesen elmondja, amit nagyon régóta gondolok/érzek, hogy miért nem szeretem a munkámat. Kegyetlenség a gyerekekből első osztályban kiölni az egyéniséget, az egyedit, a gyereket, a kíváncsiságot; megbetegíteni őket a wifigőzös, neonfényű teremben való üléssel, napi 7 (!!) tanórával, hozzájuk egyáltalán nem közel álló kötelező ún. tananyag torkukon való letuszkolásával, mindezt 15 fokban...
2023. január 25., szerda
Dobozolás 2 napra
Reggeli: tökmagkrémes buci, paradicsom.
A bucit M. sütötte Dia receptje alapján (isteni finom), ez nekem 2 reggeli adag.
A tökmagkrém ma készült, megint 2 heti adag (egyszerűen imádom).
Ebéd: párolt zöldség, rizs, tükörtojás.
A rizs és a zöldség 4 adag, a képen még nincs kiporciózva. A tojás 2 adag.
Vacsora: vszínű tonhal saláta lesz.
2023. január 22., vasárnap
Félhosszú hétvége/vége
Nagyon jól aludtam, hétkor ébredtem. Még mindig havazott.
Reggeli.
Búcsú a kis bungalótól.
Egy utolsó séta.
Aztán indulás.
Tihany, rév. Volt még idő a komp indulásáig, hát szálljunk ki, sétáljunk még egy kicsit, ülhetünk még eleget. A járdára érve na, mit látunk? :
A mólóra azért lementünk.
Szülővárosomban egy kis Frei kávé, aztán tovább a frenetikus minőségű 65-ösön Szekszárdig, onnan már van pályamatricám (meg pálya is ;) ).
...
Tamásiig M. vezetett. Máskor Siófokon szoktunk váltani, de most még győzködnöm kellett magam, hogy a volán mögé üljek. Odafelé én vezettem (havazott), és Szakály után megcsúszott az autó az S-kanyarban. Nem ragozom: isteni szerencse, hogy nem jött szembe senki, sőt hogy sehol nem volt senki: irányíthatatlan lett az autó, aztán nekicsapódtunk a szalagkorlátnak. Sikerült megállni. Megnéztük az autót: kell majd karosszériás és festő, de hihetetlen: semmi komoly. Ami még ennél is sokkal fontosabb: egyetlen hajunk szála sem görbült, és másban sem okoztam kárt. (Azóta is folyamatosan látom magam előtt a történteket...)
2023. január 21., szombat
Félhosszú hétvége/hosszú
Az itteni egyetlen huszonnégy óra korán kezdődött, mintha dolgoznék, pont olyankor ébredtem. Napfelkeltét nem tudtam fotózni, mert a napot nem lehetett látni. Egész nap.
Reggeli.
Séta.
A hely saját kis lejárója a vízhez.
Kis kontraszt, ugyanitt, a parton.
Aztán punnyadás. Úgy négyig.
A móló itt van a szomszédban, gondoltuk, megnézzük.
Aztán csak gondoltuk. Mindenfelé, amerre csak indultunk, kerítésekbe ütköztünk. Kerültünk is, úgy is. Aztán végül a szállás melletti vonat síneken sikerült kicsit közelebb kerülni, de ott is kerítés. Feladtuk, indultunk vissza. Éppen akkor kapcsolódott fel a zánkai pályaudvaron a fényár. Gondoltuk: megnézzük, mert totál újnak nézett ki. Ezt is csak gondoltuk: egy biztonsági őr terelt minket el onnan normálisan, de roppant határozottan azzal a kijelentéssel, hogy "itt minden magánterület"... A kedvenc (mert sajnos mindenre illik) szavam ("faca") után csak csóváltam mindenemet, hogy a nagy magyar tengert képtelenség megcsodálni, mert mindenhol lezárva, "magánosítva". Komolyan mondom (és ez az egyik kedvenc szavam szintén:) röhej... Szóval a tiltott területekről a szintén tilosban, a síneken visszakullogtunk a szállásra.
Újra punyi. Vacsoráig. Amíg a kis bungalónkban pihentünk, behavazódott, az étterem már fehér terasszal várt.
A vacsora ma is mennyei volt: töltött szőlőlevél,
sütőtök krémleves,
aztán fél adag lazacos-tejszínes rizstészta,
fél adag rántott camembert rizzsel,
a desszert egy roppant könnyed áfonyás süti.
2023. január 20., péntek
Félhosszú hétvége/fél 🙃
Munka után kilövés, irány Zánka. Csisszes volt a dolog, mert pénteken van a legtovább órám, és Szántódon el kellett érni az utolsó kompot. Pikantírozta a dolgot, hogy Baranyában már délelőtt intenzíven havazni kezdett. Szóval munka után sicc haza, a tegnap becsomagolt kis bőrönd a kocsiba bepakol, indulás.
Volt kaland, de erről majd akkor, ha hazaértünk.
Elértük az utolsó kompot, sőt volt időnk egy mosdóra is. Igen ám, de a mosdó zárva. Akkor derült ki, amikor a kétszázast már elnyelte a beléptető. Teketória nélkül indultunk bokrot keresni a metsző hideg, viharos szélben (erre nincs hó, csapadék sem esett, ma biztosan nem, szárazak az utak), amikor megjelent a "Bahart-ember" (M. szerint Bahartman), és beengedett minket, a másik belépődíjat sem kérte el. Hála mindezekért.
Még sosem kompoztam sötétben, de a ténylegesen kemény szél miatt nem sokat nézelődtem a fedélzeten.
Tihanytól már nincs messze Zánka.
A szállás meseszép, egyszerű és nagyszerű, meleg van, nyugi van, most konkrétan ezért jöttünk: pihenni.
A vacsora is mennyei volt.
Sütőtök krémleves, pankómorzsás szűzérme, rosejbni, savanyúság, vegán desszertválogatás.
Aztán csak punnyadás a -full ikeásan berendezett, roppant egyszerű, de -számomra ettől- nagyszerű és csodás kis bungalóban.
S habár nagyon késő van már, nem bánom: az ébresztőt kikapcsoltam, a háló "behűtve" alváshoz, holnap az egész nap a pihenésé, punnyadásé. (M. Szép kártyájának hála.)