A negyedik óra előtt szaladok a számtech terem kulcsáért, szaladok vissza, nyitom. A 9 gép közül azt a négyet bekapcsolom, ami általában működni szokott. Iszonyat lassan bootolnak be. Közben még egy gépet elindítok tartaléknak, hátha az egyik bemondja az unalmast. Egyenként bepötyögöm: OH bemeneti mérés példafeladatok, egyenként megkeresem a magyart, a negyedikest. Én ezt már megcsináltam, hosszú volt, nem könnyű. Csengetnek, sorakoznak a gyerekek. Megkérem a negyedikeseket, hogy párnával, kabátban várjanak a számtech terem előtt. Mert hideg van, nagyon.
Elsősorban a PC használata miatt vittem be őket, gyakorolni az egérhasználatot. Talán az éles mérés is hasonló struktúrájú lesz (senki nem tud róla semmit), akkor nem lesz nekik olyan idegen. Olvasnak. Hosszú a szöveg nagyon. Sírni tudnék, ahogy látom az arcukba fröcsögő kékes fényt a monitorból. Mellette zúg a falra szerelt gépes-kütyü-doboz. Kint süt a nap, kellemes az idő. Ezek a gyerekek meg itt ülnek. Wifi-gőzben, kék fényben, felnőtt székeken... Olvasnak. A legjobban olvasónak is húsz perc kellett. Volt, aki nem is végzett... Mellé 14 feladat. Elmondom, mutatom, mi a "legördülő menü", amely szókapcsolat (szakkifejezés) egy utasítás része... Aki végez, annak elindítok a gépén egy gyerekeknek szóló egérhasználati gyakorlást (a sárkányt kell a husihoz vezetni), hiszen csak pár percünk maradt. Ők egy gyenge csapat. De mindannyian csodás gyerekek. A rendszer nem látja (nem méri, nem kérdezi, nem érdekli...), hogy egyikük tud fejszenyelet faragni, a másik mindent tud a traktorokról, a harmadik angolul tanul egyedül egy app segítségével, a negyedik nagyon ügyesen fogalmaz (...). A példafeladat eredménye? Azt tükrözi, hogy ők nem tudják megugrani. Mert egyszerűen nem tartanak itt. Mi lenne, ha minden egyes gyereknek a világon 1 év 3 hónap 5 naposan kellene tudnia járni?? (Utalva a következő bekezdésre: ők gömbök...) Sajnálom a gyerekeket, közben összedörzsölve melegítem a kezeimet.
A frenetikus oktatási rendszerünk célja: mindenféle testet: gúlát, gömböt, kúpot, kockát (...) belepréselni egy nyílásba, amibe a téglatest illik. Itt szó sincs emberről, gyerekről, lélekről (...). Ez a rendszer tantárgyakban gondolkodik, köze nincs a személyiséghez, az egyéniséghez, a kompetenciák fejlesztéséhez, az egyediséghez. Nem foglalkozik az emberrel, csak a saját demagóg, elavult, poroszos, poros tananyagát akarja lenyomni válogatás nélkül minden csimota torkán, frontálisan. Az oktatást -szerény véleményem szerint- nem megreformálni kell, hanem új alapokra helyezni. Amíg erre nincs igény (ez a 4. iskola, ahol tanítok), amíg sokan gyermekmegőrzőnek tekintik, amíg a szülők, a diákok és a pedagógusok részéről nincs igény a változtatásra, és legfőképp amíg az állam nagy ívben tojik az egészre és a célja a Népbutító Alap Tanterv, addig kapálózhat bárki bárhogy... :(
Na befejezem. Nincs sok értelme belemenni a témába...
Örülök, hogy nem most vagyok iskolás.
