Kora reggel A-nál.
Aztán itthon. És a városban.
Ebéd volt tegnapról anyutól (ezer hála érte).
Ebéd után Malomvölgyi-tó. Mesésen szép napsütésben.
Irtó fáradt voltam, már az odaúton majdnem elaludtam, a kép készültekor szintén. Csak hátradőltem, becsuktam a szemem és éreztem: ha most nem kelek fel, akkor menten álomba merülök. Kinyitottam a szemem, láttam, milyen szépek a fák így fekvő helyzetből nézve, hát fotóztam. Bence-sztárfotó lett. Ha kinagyítod a képet, látszik, hogy lekaptam egy büdös bencét. 😆
Majd freikávé. Tényleg bearanyozza a napot, amikor a kedvenc kávézódban annyi tejszínt kapsz a kedvenc kávédra, amennyit csak rá lehet nyomni; elkészítik a már nem kapható kávét; a sor végén (kb. 10.-ként) a pultból megkérdik, mit szeretnél inni, elkészítik, és ráérsz fizetni, amikor már nincs sor; amikor elkészül a "potyarendelt" italod, a neveden szólítanak, hogy kész (...).
12ezer lépés lett a nap vége. És rendesen elfáradtam. De nagyon jólesett a délutáni kis lazítás. Nagyon.