A karanténomat végül nem oldották fel hivatalosan, majd ma éjfélkor hatályavesztődik.
Tegnap sikerült intézkedni táppénz ügyben: csütörtök-péntekre kértem, a hétfő-keddit "lemondtam. Keresőképtelenség kezdete csütörtök, vége péntek. Szerencsére gyorsan gyógyuló típus vagyok...
És megterhelő sem volt visszavonatni a táppénzt...
Sűrű volt a mai munkanap és hosszú (10+ óra). Folyamatos tevékenységgel. felét sem tudtam megcsinálni annak, amit szerettem volna, aztán este szülői volt. Mivel (papíron, hivatalosan) 26 órám van, gyakorlatilag pedig 32 (pénteken 6 óra alatt 9 az összevont osztályok miatt), fizikai képtelenség mindegyikre böcsülettel felkészülni. Pedig minden gyerekcsapat más, az idei 2. osztállyal nem ugyanazt, nem ugyanúgy tanuljuk németen (mert a tavalyi 2. egy erős csapat, velük elsőben el lehetett kezdeni a következő tanév anyagát, a mostani 2. pedig lassabb tempójú, nem olyan szorgalmas), tehát kellene a felkészülés nagyon. Idén van egy tantárgyam, amit nem szakosként látok el, hát gatyafelkötős, de sajnos nincsenek üres óráim az erre való készülésre (sem).
Ma két csapatnál az óra végi kérdésem az volt, hogy érezték magukat az órán. Az egyik rajzolta, a másik kirakta.
Nekem ez az, ami számít. Minden másra ott a mászterkárd.