Klassz, hogy fölöttünk még este fél 9-kor is újítódik a lakás fúrással, fűrésszel, egyebekkel... Bár nem sokat voltam ma itthon.
Ritkán írok, így ritkán van szó az étkezésről is, de azért szoktam enni. 😁 Ez a mai reggeli:
Utána kicsit itthon, majd irány a város. Ebédre haza. Aztán "szobalány-szolgálat" A-nál.
Majd még egyszer bolt (A-nak). Ezt azért nem bántam, mert habár sajgott a lábam, volt 2 zivatar előtte. Az első után brutál párával nyomakodott a hőség, a második után viszont sokkal hűvösebb lett.
Apropó: a lábam. Június 23-án történt a baleset. Lassan 6 hete. Sokat javult a helyzet, de korántsem jó. Még mindig pirosas-lilás és picit dagadt (folyamatosan), pedig 1 hétig 100%-ban pihentettem, jegeltem és utána sem erőltettem egy hétig. No és fáj. A nap végére rosszabb. Mindez csupán helyzetjelentés, nem panasz. (Azóta kétszer rúgtam valamibe a jobb kis lábujjammal, de ezek normál szabadrúgások voltak, egy óra múlva már nem fájtak.)
Ma már volt egy kis munka (szabi ide vagy oda), és hamarosan sulikezdés. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel. Jönnek az új nemzeti tankönyvek, amiket még nem láttam. Először azt fogom megnézni, a negyedikes környezetben megyék vannak-e vagy vármegyék. Meg még milyen egyéb m@rhaságok, amiket nem fogok lenyomni egy prüntyő torkán sem. 😉😇 Persze, ha egyáltalán kezdünk. Persze, ha egyáltalán kezdhetek. Két hét alatt még rengeteg víz lefolyik a Dunán... Azé' remélem, hogy a páyaorientácijóba maj' belehetépí teni esztet a dolgot itten(nék), mer' nagyon akarnám, hogy a jövő közjószágaji okossak legyenek meg bátorok...
