Üzenet anyunak: Jól hazaértem.
Anyu: Gyors voltál!Most már pihenj is kicsit!
Pihenni? Jézusom, nem is tudom, mit jelent ez a szó. Itt a listám. Minden fontos. És szörnyen lassan haladok. És ma is írtam már hozzá. Ha most leülök, mikor végzek?
Nézzük. 12 dolog. 7 X-szel kapcsolatos, 1 Y-nal, 4 a saját ügyem.
Ma reggel indultam anyuékhoz. Minden a kocsiban volt, amit anyu kért. Egy utcával arrébb jutott eszembe: a saját kajám otthon maradt. Hát visszamentem, megint leparkoltam, fel a harmadikra.
Itthon (is) igyekszem rendet tartani. Hol van szinte egyedül kupi? Az én asztalomon. Mert amire odaérek, már nincs energiám elpakolni.
Szóval ha a pihenés azt jelenti, hogy magamra is kellene időt szánnom, akkor lassan tényleg nem tudom, mit jelent.
Tegnap dobta fel emlékként a FB. 8 éves kép. És milyen jól rímelt rá anyu rózsája! :)
A többi virága is szép, a nagy szélben nem lettek most jók a fotók.
A hóhért is akasztották ma. Anyu eredetileg fodrász, ma én vágtam le az ő haját. :)
Este leszakadt az ég. A keddi napom jutott eszembe, amikor nagyon rosszul éreztem magam a munkahelyemen és a tehetetlenségem miatt a bőrömben is. Dr S. jutott eszembe, aki azt mondta: ha az ember benne van egy ingoványban, még lejjebb kell nyomni, hogy kiderüljön, fel akar-e jönni levegőt venni. És a tény, hogy a felhők felett kék az ég (amit magam is tapasztaltam a repülőn). Az is, hogy minden egyensúlyra törekszik.
A szerdai nap valamivel könnyebb volt lelkileg, a pénteki továbbképzésen pedig kaptam némi segítséget abban, hogy hogyan tudom (és kell) más szemüveggel látni a dolgokat. Leszakadt ugyan az ég, de le is hűlt a levegő, ami nagyon jó.
Készítettem egy vajas pirítóst és egy kapucsínót, befűztem egy fimet. A listát nem vettem elő.
