A munkahelyből egész hétre elég lett volna a mai nap. Nehezen fogadom el a mai kisiskolai normát, ahol alap a káromkodás, a másikat hülyének, hülyegyereknek szólítani, ahol ha csak rosszul néz az egyikre a másik, azonnali reakció az ütés, a rúgás (...), ahol ha megkéred az egyiket valamire, azt mondja: nem érdekel (...). Persze nem 100%-ban ilyenek, de túl nagy százalékban. Volt már felnőtt lebunkózása, a durva visszabeszélés mindennapos, engem fejeltek már le... És ma... Nem ragozom, de amikor rád hárítják a felelősséget olyasmi miatt, amihez abszolút semmi közöd, amikor meggyanúsítanak olyannal, ami meg sem történt, és mindezt egy alsós gyerek találja ki, akkor csak állsz ott tehetetlenül és a maradék reményt is elveszted az emberiségben. És már nem percenként, hanem fél percenként kérdezed meg magadtól, mi a francot keresek én még itt...
Este még dobozoltam kicsinykét két napra.
R: tojás, pur kenyér, paprika.
E: tojás, virsli, paprika, kis mustár.
V: zabkása lesz frissen.
