Hétfőn írtam, hogy nehéz és hosszú nap volt. Kedden reggel már alig bírtam felkelni. És ez minden nap rosszabb lett. Ma állatkert volt a program. Mintha egy hetet egyhuzamban tanítottunk volna... Amire visszaértünk a suliba, én már csak néztem ki a fejemből. Ha csak én lennék így, valószínűleg az én készülékemben lenne a hiba. De az iskola minden felnőtt dolgozója így érzi magát... Nagyon kemény a gyerekcsapat, persze nem írhatok róla, arról sem lehet, hogy ma az állatkertben a rengeteg gyerekcsoport közül persze a kikkel akadt gond... És az oda- és hazaútról sem írhatok. Annyit talán igen, hogy már odafelé, csak a 10. km-nél már volt egy szájfelrepedés...
Hétfőn írtam arról is, mennyire megterhelő lelkileg a bizonytalan helyzet, már ami a munkaviszonyomat illeti. Idén szokásosan kezdtem a tanévet. Október végén kijött az 599/2021-es rendelet a "kötelezően igénybevehető" oltásról. Jan. 3-án már nem mehetek dolgozni. Változás: aki táppénzen van, annak tolódik a határidő. Üzemorvos adHAT halasztási igazolást. Megkaptam (nem volt egyszerű) március 31-ig. Akkor márciusig dolgozhatok. Változás: kérelmet lehet benyújtani jan. 3-ig a minisztériumban méltányos elbíráláshoz. (Nem adtam be.) Februárban másodszor is beteg lettem. Üzemorvos: ő nem ad hosszabbítást, hiszen kijött egy rendelet, miszerint a felgyógyulás után nincs akadálya az oltásnak. A dirim személyes megkeresésére aztán hosszabbított egy hónappal: áprilisig dolgozhatok. Aztán ezen a héten jött az újabb bejelentés: csak a szerencsétlen eü. és szociális ágazat dolgozóinak kötelező az oltás. Ezek szerint év végéig biztosan (??) dolgozhatok.
Én már azt sem hiszem el, amit a politikusok kérdeznek. Abban sajnos biztos vagyok, hogy ez az őrület még a háború ellenére sem fog véget érni. Szóval fogalmam sincs, meddig dolgozhatok. És bármennyire igyekszem ezen nem rugózni, belül dolgozik és őröl.
Nem tudnám felsorolni, mennyi minden volt ezen a munkahéten. De nem is lényeges. Szörnyen kipurcantam. De ez sem lényeges. Ami jó: este van, a munka után bevásárolva anyuéknak, itthon is a legfontosabb dolgokat megcsináltam, mehetek aludni.
