Ha nem, akkor egy Rózsaszín Pitbull koncerten lehet fejlődni. 😂😇
Ma be kellett mennem a háziorvoshoz, tesztelt: negatív. Elküldött mellkas röntgenre, ami szerencsére negatív. Kaptam még egy adag antibiotikum kúrát és köptetőt, hétfőn kell jelentkeznem.
Közben a világ változásának a hatására az én házam táján is zajlik az élet, még ha csendben, lassan is.
Fizikailag megvagyok, ha kijövök ebből a nyavalyából (márpedig kifelé tartok, ha lassan is) és megnyugszik végre a műtéti sebezet ott belül, az életem egy része sokkal könnyebb lesz. Endós fájdalmak nélkül? Maga a mennyország! Lelkileg néha nehéz összekaparnom magam, de szerencsére itt van M., aki nem egy pesszimista ember, nekem nagy húzóerő a normailtás felé. És itt van a család, akikkel szorosan tartom a kapcsolatot és ez nekem sokat jelent. Itt vannak a kollegák, ismerősök, akik nem a csomót keresik a kákán, hanem segítőkészek. Van -és lesz- fedél a fejem fölött, van mit ennem (a képen a mai vacsorám), kapom a táppénzt, gyógyulófélben vagyok- komolyan, nincs meg szinte mindenem?
Cukiság a mai nap habostortáján: gyerekkoromban - és azóta is, ha kaptam- imádtam az Erigon nevű szirupot. ezer éve nem ittam ilyet. Hát mit írt ma fel a háziorvos? 😁