Szerencsére a felépülésem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez pozitív irányban. 🙏
- Harmadik napja nem kötözöm a sebeket. Csodásan gyógyulnak, az összehúzó kis tapaszok is lazulnak. Sőt egy már le is pottyant. Fájdalom a sebeknél szinte egyáltalán nincs, néha kis húzódást érzek csak. 🙏
- Kis vérzés még van, de a hüvelyváladék mennyisége folyamatosan csökken. 🙏
- Az étvágyam roppant jó. 🙏 Már folyik az élelmiszerek visszaépítése, eddig semmi visszavezetett nem okozott gondot. Azért még óvatoskodom.
- Wc-zés rendben. A pukikat még sokszor szülni kell, és nagy wc előtt a méhem helyén szörnyen görcsöl, de ez a nagy dolog végeztével meg is szűnik. Kicsit már tudok nyomni is.
- A séta hossza napról napra kicsivel nő, a tempó is minimálisan, de még mindig nagyon elfáradok.
- Megy a tusolás. 😇
- Nincs Tubanis (hormontabletta). Az alakomon és a mérlegen is egyértelműen látszik a mellékhatások elmaradása. Nem egész 3 hét alatt elértem a júniusi súlyomat. A kis fehér kabimat durván "kihíztam", na annak már fel tudom húzni a cipzárját. 😁 10 centivel kisebb a derék körfogatom és a mellemé is (én ennek örülök, mert nekem az eredeti méret tökéletesen megfelelő). A vizeletem nem sárga és nem büdös. A hajam is kevésbé hullik. A vizesedés szépen megy le. Jóval kevesebbet fáj a fejem. És a mellfájdalom is megszűnt.
- A folyadékbevitel keserves. Október 9-től kellett meginnom napi 3 litert, 14-én, a hashajtós napon 6 litert. Igyekszem meginni, amennyit csak tudok (bubomentes víz, tea), de vannak napok, amikor az 1 litert is úgy tuszkolom magamba...
- Amióta kaptam tippet az oldalfekvéshez, a kedvenc pózomban tudok aludni, ez nagyon-nagyon jó. 🙏 Ilyenkor azért húzódnak a sebek, de nem annyira, hogy ne tudnék elaludni.
- Igaz, hogy csak 3 hét telt el a műtét óta, de azóta az alvásom megváltozott. Egyik pillanatról a másikra mélyen elalszom, és ugyanígy egyik pillanatról a másikra éber vagyok. Eddig nehezen ébredtem és kótyagos voltam vagy fél óráig utána.
- Ami még változott -de lehet, hogy ez is átmeneti-, a vérnyomásom. 90-ritkán 100 per 50-60-nal voltam eddig, most nagyon ritka, ha 100 alatt van a systolés érték, olyan 110 környékén leledzik. Szerencsére a vérnyomás-méréssel nincs bajom.
- Anyu mondta a minap, hogy mérjem meg a vércukromat. Egyértelmű és határozott NEM volt a válaszom. Annyit bökdöstek és bökdöstem magam mostanában, hogy köszönöm, jóóóóó darabig elég volt a tűből.
- Továbbra sincsenek endós fájdalmaim 🙏🙏🙏🙏🙏, ami van, ez a "leszakad belül mindenem" érzés, az műtéti. Régóta nem szedek már rá fájdalomcsillapítót, a gyomrom is roppant hálás ezért (gyomorvédő ide vagy oda). Tartom a kapcsolatot B-val és Sz-val, akikkel egyszerre (pontosabban egymás után, de ugyanazon a napon) műtöttek. Ők is kb így vannak, mint én.
- Továbbra is sok segítséget kapok, a héten anyu volt itt máig, most este egyedül leszek, holnap jön M. és vasárnap is. Állítólag gombapörit főz nokedlivel. Nyami. Iszonyatosan élvezem, hogy 3 hete folyamatosan főznek rám, hogy elalhatok a porszívó zajára (imádom!), mert ugye nem én takarítok, mosnak, teregetnek, vasalnak helyettem. Jövő héttől már elkezdek "önállósodni", anyu csak 2-3 napra jön, M. majd rám-rámnéz, ahogy a munkája engedi. Kajában is még jövő héten menni fog a "dorbézolás" (most ehetek liszteset, cukrosat lájtosan), aztán lassan visszaállok a lisztmentesre, az ízvarázs mentesre, a tejmentesre. Csak, mert az jobb nekem.
