Havonta 3-4 napig görcsöltem 32 évig. A 46. életévemet napi szinten végiggörcsöltem. Ájultam el, vitt el mentő. Hánytatott a kolleganőm a tanáriban, M. jött értem, mert nem tudtam volna hazavezetni. Sok programot le kellett mondanom, az utolsó fél évben már a munkámat is alig tudtam ellátni, nem beszélve magamról.
Ahogy telt a fájdalmas idő, egyre jobban megtanultam, mi az, ami fontos. És nagy örömömre szolgált megtapasztalni, milyen odaadó, szerető családom van. M., anyu, a húgom időt és pénzt nem sajnálva állnak mellettem, K., J., és itt a kezdőbetűkhöz az abc összes betűjét begépelhetném, mert rengetegen vannak, támogatnak, érdeklődnek, vannak lélekben velem.
Az endometriózis nem halálos betegség, amennyiben az ember el bírja viselni a fájdalmat. Folytonosan, havonta, vagy mint én is, egy teljes évig folyamatosan. Nem ismerni a kiváltó okot és nincs konkrét gyógymódja. Nálam a hormonterápia nem vált be, viszont hatalmas lehetőséget kaptam a műtéttel. Ezzel van esélyem a tünetmentességre.
A fájdalommal szeretetet, odafigyelést, gondoskodást is kaptam, a csillapíthatatlan fájdalommal még többet. Szerencsés vagyok, amiért ilyen ismerőseim, kollegáim, családom van, akik támogatnak, mellettem állnak. Mert hogy ez egy endo beteg környezetének is óriási kihívás. Hiszen nekem állandóan fájt, folyamatosan fáradt voltam, nem tudtam boltba menni, főzni, takarítani... Ilyenkor keményen kiderül, ki az, aki "bírja a gyűrődést". Mert ez nagyon nem egyszerű.
Augusztusban már nem mindig tudtam hinni magamban, abban, hogy ez a helyzet valaha is megváltozik. Ahogy csökkent a hitem önmagamban, úgy nőtt valami másban. Ez valamiféle tudat volt, egy meggyőződés, hogy elengedhetem az evezőt, nem kell keményen lapátolnom az árral szemben, mert valami nálam nagyobb itt van és fogja a kezem. Ez olyannyira megnyugtató érzés volt, hogy teljesen rá mertem bízni magam. Ezért nem izgultam a műtét előtt, még akkor sem, amikor felmásztam a műtőasztalra.
Most, a műtét után nincsenek endós fájdalmaim. Ezért, ennek minden egyes percéért örökké hálás leszek. Van bennem viszont valamiféle ismeretlen bizonytalanság. Ezt még nem tudom megfogalmazni. Csak annyit érzek, hogy nem kell emiatt sem izgulnom, mert minden rendben lesz.
 |
| kép: mai séta |