Ma egy éve Őrség.
Fazekaskodás Magyarszombatfán.
Túra Hegyhátszentjakabon.
Csíkoska és Kun Béla Őriszentpéteren.
Ma vagyok 11 napos műtött.
3. napja már kicsit ki tudok menni sétálni. Mondjuk öreganyám is gyorsabb nálam. 😂 Amikor indulok, a lábamban remegnek az izmok, olyan gyengék. Már a röpke séta harmadánál elfárad a külső combom, a csípőm. De ahhoz, hogy erősödjek, kell egy mini lépés kifelé a komfortzónámból.
Ami érdekes: nincs az az energiahiány, gyengeség, fáradtság, mint a műtét előtt. Sőt az agyam is tisztább, pedig azt nem is műtötték. 🤣
Embertelenül jó étvágyam van. A műtét előtt sem volt kutya, de most! Konkrétan felkeléstől lefekvésig folyamatosan tudnék enni. Most még kímélő étrenden vagyok, de gyakorlatilag mindent iszonyat jóízűen megeszek. Anyu is, a húgom is szuper jól főz.
Persze, hogy az a legfontosabb, hogy megerősödjek, de nem szükséges elhíznom. Egyelőre csak arra figyelek, hogy ha megettem 2 tányér levest 2 lángossal és 2 bundás kenyérrel, akkor ott legyen stop. 😅🙃😇
Februárban kezdtem a bélflóra étrendet (glutén-, tej-, cukor-, koffein-, alkoholmentes). Fogytam is tőle. Aztán amint elkezdtem szedni a hormontablettát, a Tubanist, masszívan hízni kezdtem, pedig az étrenden nem változtattam. 4.5 hónap alatt felszaladt 10 kiló. Aztán lassan lement kábé a fele.
A műtét előtti héten már diétán voltam. Hashajtással. A műtét előtti napon jött a durva hashajtás (Picoprep porral), ezen a napon már csak a 2 tasak port ihattam 6 liter bubómentes vízzel. És vitt is, szó szerint mindent. Kapásból 1.6 kilót is.
A műtét után a napján este ehettem 2 szál gluténmentes ropit (isteni volt 😂), másnap reggelit, ebédet, vacsorát. Lájtosan. Kicsit más elfoglaltságom volt (😎), amikor hazajöttem, napokig nem foglalkoztam a mérleggel. Amikor ráálltam, a műtét napi súlyomhoz (túúúdom: testtömegem) képest 4 kilóval voltam több, aztán ez szépen halad lefelé.
 |
| vacsi |
Még mindig nagyon sok gáz van bennem. A lapockámból és a bordakosaramból szerencsére már kimentek a légbuborékok, de rekeszizomtól lefelé akad még bőven. A hasam még határozottan hordós, de kisebb "csoffadás" már látszik. Légtelenítek rendesen, minden pukiszülés kemény görccsel jár azon a tájékon, ahol most hiányzik a méhem, gondolom, ha rendeződnek ott bent-lent a dolgok, akkor ez a görcs is megszűnik majd.
A mai szuri teljesen érzetmentesen sikerült, és már csak egyetlen böki van vissza holnap reggel. 🙏🙏🙏
Persze az élet nem áll meg attól, hogy én lábadozom, a WC bemondta az unalmast, folyik a kifolyó csőnél, nem áll el a lehúzás után. Szóltam L-nak, aki jött is és orvosolta ideiglenesre a dolgot, nemsokára jön megint és megteszi a végleges megoldáshoz a szükséges munkálatokat. (Itt is köszönöm!)
M. ugrált nekem ma is a városba, jött sétálni is, itt is volt, ezt is köszönöm.
És anyunak is az egész napos mosogatást, főzést, pátyolgatást (is). Ma végre kitaláltuk, hogyan tudja megmosni a hajam, mert az már botrányos volt, nemcsak viszketett, hanem már fájt a fejbőröm. Sokat adott a hajmosás a jobb komfortérzetemhez.
A hőháztartásom enyhén szólva érdekes. A műtét után hőhullám szerű érzésem volt többször, ma pedig "jéghullámok" voltak, belülről kezdtem fázni, ez az érzés jött hirtelen kifelé, aztán láthatóan vacogtam.
Nem unatkozom. 😅 De a lényeg: javulgatok, még ha nagyon lassan is.