Rövid (de tömör és velős) munkanap után irány a város. Hat helyre kellett mennem, majdnem mindenhol várakozás, többen előttem. Nem idegeskedtem, a hasam nagyjából rendben volt, hát amíg vártam, lélegeztem (tudatosan figyeltem a légzésemet). Így az idő is gyorsabban telt érzésre, no meg nem járattam az agyam fölösleges dolgokon. Majdnem három volt már, mire hazaértem. Majd' összeestem, mert persze ebédet még nem ettem, és igazán hulla fáradt voltam. Ettem, pihenésként meghallgattam a James Bond filmek főcímdalait. Aztán elmosogattam.
10 nap múlva műtét 15-én, de 8-ától már kezdődik a diéta, így nincs mit tovább halogatni, leültem és összeírtam egy lapra a teendőket, mikor hova mire kell mennem (vizsgálatok), mikor mit ehetek, melyik nap milyen hashajtót kell alkalmaznom.
Holnap véglegesítem a kórházi motyót és idekészítem azokat a dolgokat egy helyre, amikre a műtét után itthon szükség lesz (fájdalomcsillapító, gyomorvédő, kötszer, pénz a kiadásokra a rám vigyázóknak...).
Már szereztem be cuccost a majd rám vigyázóknak: koffeines kávé, tej, buborékos ásványvíz, ágynemű (...), van hely a nagyszobában nekik, ahova kényelmesen le- és kipakolhatják a holmijukat.
Pár alap élelmiszert kell majd még venni, hogy legyen itthon a rám vigyázónak olyan kenyér, amilyet esznek, krumpli, hagyma, répa főzéshez... Szerencsére van a közelben bolt, oda még az itt nem ismerős is odatalál. A műtét után derül majd ki, hogy én mit/hogyan/meddig ehetek.
Szóval nem unatkozom.
És tényleg 10 nap még. :)