Délután a bankban. Ki kellett -volna- töltenem két nyomtatványt. Hát nem látom... Megkértem a kis hölgyet, persze hivatalosan nem ő volt. ;) Botrányosan nem látok. És a telefon fénye meg a montor is annyira bántja a szemem, hogy fizikailag fáj. Nem kell hozzá, csak pár perc... De amíg nem találok egy kényelmes, a nagy fejemre jó szemüvegkeretet, addig nem lesz új szemcsi.
Ma csak 4 órám volt, de ma is valami hihetetlenül elfáradtam. Senkinek nem kívánom ezt az energiamentes állapotot, mert ha nem lennék benne, el sem tudnám képzelni. Amikor reggelente felkelek, kimegyek a mosdóba, és amikor végeztem és felhúztam a nadrágomat, már lihegve jövök ki a WC-ből. Amire letusolok és kimászok a kádból, szuszogok, mint egy igásló. Összekészítem a cuccomat munkára, felhúzom a cipőmet, hogy indulok, de legszívesebben a másik irányt választanám: vissza az ágyba. Csak a reggelek is már ilyenek, és akkor még nem vezettem, nem dolgoztam, nem mentem, csak pár lépést. Napközben leginkább vonszolom magam, és ez estig egyre rosszabb. Mindez most sem panasz, hanem egyszerű tény. És ez alapból ilyen, legtöbbször erre még jön a fájdalom elviselése és a sok gyógyszer "jótékony" hatása. Tiszta szívből remélem, hogy a műtét után ez is elmúlik.
1 hónap és 1 nap a műtétig. :)