A tököm, a bugyrom, a hócipőm és mindenem tele a munkahelyemmel. A rendszerrel. Tényleg csak 1-2 napra szívesen átadom a munkámat mindenkinek, aki szerint semmit nem csinálok q.va sok pénzért. Taníts, de mellette olvasd az emaileket, válaszolj, regisztrálj, töltsd ki, de már tegnapra, azt, aminek a címét sem érted, lépj be a KIR-be, amihez kódod sincs, tudd az iskola BD számát, feladatellátási hely kódját, ellenőrizd egy programmal, alkalmasak-e az iskolai számítógépek (amiből egy sincs) egy felmérés elvégzésre (a tanári laptopok jók erre), de nem ám simán, pendrive-ra kitömörítve csináld, generálj tanulói kódokat egy programmal, azt töltsd át egy másikba, ha nincs wifi, oldd meg, töltsd ki, küldd be, jelentkezz, versenyeztess, vegyél részt továbbképzésen, online értekezleten, persze este, meg persze szombatonként 3 órában, saját zsebből 40ezerért... És ez csak pár dolog. Ja, hogy gyerekek is vannak? Ja, hogy holnap szó szerint nem lesz időm bemenni órára? Sebaj, hiszen a krétában minden rendesen le lesz adminisztrálva, az oh-nak csak ez számít, az nem, hogy majd a gyereknek is kiesik egy nap, az sem, hogy heti 42 tanórám van (plusz 1 napközi), mindegyik összevontan, a krétában, hivatalosan csak 21.
Ma még este 3/4 7-kor online megbeszélés volt a kollegákkal, csak hárman vagyunk a 4 osztályra, a napközire, ügyeletre, igazgatói és iskolatitkári feladatokra, és most valahogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok az adminisztrációval, emailekkel, kitöltendőkkel, visszaküldendőkkel. És mellesleg holnap még osztályozó értekezlet is, mert tényleg totál mellékesen félév zárás is van holnap...
Még jó, hogy a hasam "csak" 10/6-os, remélem, holnap sem lesz rosszabb...