Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2021. október 31., vasárnap
Vasárnap
2021. október 30., szombat
Szombat
Havonta 3-4 napig görcsöltem 32 évig. A 46. életévemet napi szinten végiggörcsöltem. Ájultam el, vitt el mentő. Hánytatott a kolleganőm a tanáriban, M. jött értem, mert nem tudtam volna hazavezetni. Sok programot le kellett mondanom, az utolsó fél évben már a munkámat is alig tudtam ellátni, nem beszélve magamról.
Ahogy telt a fájdalmas idő, egyre jobban megtanultam, mi az, ami fontos. És nagy örömömre szolgált megtapasztalni, milyen odaadó, szerető családom van. M., anyu, a húgom időt és pénzt nem sajnálva állnak mellettem, K., J., és itt a kezdőbetűkhöz az abc összes betűjét begépelhetném, mert rengetegen vannak, támogatnak, érdeklődnek, vannak lélekben velem.
Az endometriózis nem halálos betegség, amennyiben az ember el bírja viselni a fájdalmat. Folytonosan, havonta, vagy mint én is, egy teljes évig folyamatosan. Nem ismerni a kiváltó okot és nincs konkrét gyógymódja. Nálam a hormonterápia nem vált be, viszont hatalmas lehetőséget kaptam a műtéttel. Ezzel van esélyem a tünetmentességre.
A fájdalommal szeretetet, odafigyelést, gondoskodást is kaptam, a csillapíthatatlan fájdalommal még többet. Szerencsés vagyok, amiért ilyen ismerőseim, kollegáim, családom van, akik támogatnak, mellettem állnak. Mert hogy ez egy endo beteg környezetének is óriási kihívás. Hiszen nekem állandóan fájt, folyamatosan fáradt voltam, nem tudtam boltba menni, főzni, takarítani... Ilyenkor keményen kiderül, ki az, aki "bírja a gyűrődést". Mert ez nagyon nem egyszerű.
Augusztusban már nem mindig tudtam hinni magamban, abban, hogy ez a helyzet valaha is megváltozik. Ahogy csökkent a hitem önmagamban, úgy nőtt valami másban. Ez valamiféle tudat volt, egy meggyőződés, hogy elengedhetem az evezőt, nem kell keményen lapátolnom az árral szemben, mert valami nálam nagyobb itt van és fogja a kezem. Ez olyannyira megnyugtató érzés volt, hogy teljesen rá mertem bízni magam. Ezért nem izgultam a műtét előtt, még akkor sem, amikor felmásztam a műtőasztalra.
Most, a műtét után nincsenek endós fájdalmaim. Ezért, ennek minden egyes percéért örökké hálás leszek. Van bennem viszont valamiféle ismeretlen bizonytalanság. Ezt még nem tudom megfogalmazni. Csak annyit érzek, hogy nem kell emiatt sem izgulnom, mert minden rendben lesz.
kép: mai séta |
2021. október 29., péntek
Péntek- két héttel a műtét után
Mintha tegnap lett volna, amikor írtam a műtét utáni egy hetes állapotról. Robog az idő...
Ahogy a szakirodalom is írja: két héttel a műtét után sokkal jobban van az ember. És ilyenkor kell igazán figyelni, nem megcsinálni a megszokott rutin(os) mozdulatokat, mert attól, hogy az ember jobban érzi magát, szép a sebe, a laparoszkópia miatt nem fájnak a sebek a felszínen, azért nem csak a bőrt vágták, vannak ott mély sebek is, ráadásul egy szerv eltávolítása után tele van az ember vágással, heggel, belső varratokkal, amiknek még bőven kell idő a gyógyulásra.
Szóval 14 nappal a műtét után:
- A közérzetem sokkal jobb.
- Szuper az étvágyam.
- A műtét utáni 4. naptól napi rendszerességgel van székletem.
- Már a műtét napján, a katéter eltávolítása után volt vizeletem és azóta is. Rengeteget (!) járok mosdóba.
- Nehéz dolog a wc-zés, mert nyomni még nem tudok, meg kell várni, amire minden kicsurog-kipottyan.
- A sebek a felszínen nem fájnak, gyönyörű szárazak. A felszín alatt azért húzódnak. Már nem kell minden egyes mozdulatot mérlegelni, de oda kell figyelni, mit hogy csinálok.
- A levegő folyamatosan megyeget kifelé. Bal oldalon már határozottan látszik, a jobb oldalról meg majd megindul.
- A méheltávolítás helye fájogat, sok mozdulatra húzódik. Nagyon nehéz ülni, olyankor nyomódik az egész belső mindenség. Feküdni még mindig csak háton tudok. Ennek óriási hátránya, hogy már nagyon fáj a tarkóm, a fejem hátul, főleg, hogy alapból bal oldalon alvó vagyok, felhúzott lábakkal, magzatpózban. Próbálkozom pár napja, hogyan tudnék csak egy icipicit oldalra fordulni, de még nem megy, minden fáj-húzódik-szúr-nyilall olyankor a mélyben. Sokáig állni sem tudok még.
- 4 napja járok ki sétálni. Az első nagyon fárasztó volt, tegnap már el tudtam menni anyuval az 500 m-re lévő boltba, de mire hazaértünk, kipurcantam.
- Nagyon hamar elfáradok. Olyankor -mindegy, milyen napszak van van hány óra- ledőlök és már alszom is. Van, hogy fél órát, van, hogy egyet, de előfordul, hogy hármat.
- A műtét előtt azt gondoltam: ha majd itthon leszek, lesz időm sok mindenre. A műtét napja alvással és fájdalomcsillapítással telt, a másnapja fájdalommal és sétával, a 3. napon jöhettem haza, de szinte semmire nem emlékszem a hazaútból. És az első itteni hét nagy része is homály. Ezen, a 2. héten tisztult ki az agyam, és jöttem rá, hogy bakker ez nem arról szól, hogy én jól vagyok itthon, hanem bizony megműtöttek, és iszonyat gyenge és fáradt vagyok, itt a dolog a felerősödés, a sebgyógyulás kint és bent, nem az, hogy majd itt ezt meg azt csinálom meg intézem.
- A műtét előtt több műtöttel felvettem a kapcsolatot, akik sokat segítettek, majd mit, hogyan. Az egyik legjobb ötlet az volt, hogy használjak haskötőt. Előtte azt sem tudtam, hogy ilyen létezik. Még Koncsek Kriszta (Őrangyalom, gyógytornász) is ajánlotta, M. pedig volt olyan rendes, hogy felhajtott és beszerzett nekem egyet. Itt is köszönöm. Állítom: a haskötő egy áldás. Roppant sokat segít a mozgásban (is) amellett, hogy összetartja a hasfalamat és segít regenerálódni.2021. október 28., csütörtök
Csütörtök
2021. október 27., szerda
Szerda
2021. október 26., kedd
Kedd
vacsi |
2021. október 25., hétfő
Hétfő
Egy éve az Őrségben voltam. Reggeli Nagykanizsán.
2021. október 24., vasárnap
Vasárnap
Nálunk valahogy a családban van, ahogy tálaljuk magunknak az ételt. Ez a húgom mai reggelije.
2021. október 23., szombat
Szombat
2021. október 22., péntek
Péntek- egy héttel a műtét után
Végigaludtam az éjszakát. 😊
A reggeli szurira tegnap este kaptam még egy tippet, így a combomhoz nyomtam egy fagyott gesztenyepüré téglát, utána szúrtam. Nem fájt, szinte egyáltalán nem csípett az előző tipp alapján hűtőből elővett folyadék, sőt meg sem látszik a helye. 😊
Mosakodás. Fejtől combig megy egyedül mosdónál, a hátam és a többi anyué.
Óriási örömmel konstatáltam, hogy kezdek laposodni. Azaz a hordóra (16 Hgmm-ig) Co2-vel felfújt hasűrből végre kezd távozni a gáz. A bal sebemnél határozottan látszik egy "horpadás", és anyu mondja, hogy a derekamnál is mindkét oldalon. ☺😁
Van még bennem bőven gáz, a jobb lapockámnál és a jobb bordák alatt is, ez szörnyen kellemetlen, de "endós sétával" igyekszem hozzájárulni a megszűnéséhez.
Majdnem egész délelőtt aludtam.
Ebédre tojáslevest kértem és bundás kenyeret. Nyami. :)
Ebéd után is pihentem, de most ez a dolgom és szeretnék jól lenni, ehhez az (is) kell, hogy jó kislány legyek.
Délután "váltás" volt. Anyu ment haza busszal, M. jött hozzám, amikor végzett a munkahelyén, aztán kiment a pályaudvarra a húgomért, aki munka után a Népligetbe rohant a buszra, hogy jöjjön nekem segíteni.
"Hetes babák vagyunk." "Boldog heti szülinapot nekünk". Írta B., a csajszi, akit utánam műtöttek és a klinikán a szomszéd betegszobában feküdt. Sz. is írt, a szobatársam. Kb. egyformán vagyunk, műtét utáni fájdalmakkal és kellemetlenségekkel ugyan, de sokkal jobban. 😊
2021. október 21., csütörtök
Csütörtök
Eddig 3 nagy párnán aludtam a műtét óta félig fekvő-félig ülő helyzetben. Tegnap már annyira fájt a derekam, hogy sírni tudtam volna. Sosem voltam derékfájós, azt sem tudtam, miféle ez, de borzalmas. Azt gondoltam: az alvós testhelyzettől. Így megpróbáltam ma vízszintben aludni: nem jött össze. Talán hajnalban bóbiskoltam valamennyit, de negyed 4-kor már kivetett az ágy...
Minden reggel csillagokat látós bélgörccsel indul és megszülök egy-két szellentést. Pisi, majd jön a széklet szülés.
Hogy ezután jobban érezzem magam, beveszem a fájdalomcsillapítót.
És jön a nap fénypontja: a böki. Dia (akinek az étrendjét enni szoktam) tegnap azt tanácsolta: tegyem a hűtőbe a szurit, hidegen nem fáj annyira. Úgyhogy ma bőr a combon összecsíp, tű merőleges, a bőrre tesz a tű, nem érzem, ott benyomom, majd szépen lassan befecskendezem a folyadékot, ha kész, úgy tartom kicsit, aztán kihúzom a tűt. A tű beszúrását és benyomását ma egyáltalán nem éreztem. Ez a lökött folyadék csípett csak pár percig. Úgyhogy talán tényleg jobb egy hangyapukinyival a hűtött szuri. 😂
Telón írom a blogot. Még nem tudok odaülni a laptophoz.
Reggelim a bejegyzés elején, kacsazsíros pirítós, mikrozöld.
Ebéd itt lent, a tegnapi maradéka.