2021. október 31., vasárnap

Vasárnap

Isteni illatok egész nap a lakásban. Reggeli. Az én tojáslevesem ott illatozik a háttérben.


Pénteken jött a húgom segíteni. Szombaton csatlakozott L., később M. is kicsit. Vasárnap már négyesben voltunk. A két szakácsom főzött, M. délelőtt bevásárolt nekem.


A húgomék igazi vasárnapi menüt varázsoltak a kis konyhámba.


M. hozta a desszertet.


Délután a húgomék hazautaztak, M. "vett át", a húgom azt mondta: "jó állapotban" adta át a beteget. 😆

M. kitakarított, aztán jött a séta. Néztünk pár régi bohózatot. M. hazament, holnap jön megint.

A fizikai síkon már egész jól boldogulok itthon, de lassan hozzá kell szoknom, hogy nem lesz velem mindig valaki. Ami leesik, azt ott hagyom, bár pl. a törölközőt hajolás nélkül ügyesen fel tudom tuszkolni a lábammal addig, amíg elérem. Az öltözés is megy. Anyu jön még pár napra jövő héten, aztán csinálom egyedül. A lábmosáson kívül a mosakodást is intézem. A kádba még nem tudok bemászni, és a kijövetel sem semmi produkció lesz, mert magasan van a kád és kimászni még műtetlenül is odafigyelős mutatvány volt. De hamarosan megugrom majd ezt a lécet is.

Mindenkinek itt is köszönöm a mai napot!



 

2021. október 30., szombat

Szombat

Havonta 3-4 napig görcsöltem 32 évig. A 46. életévemet napi szinten végiggörcsöltem. Ájultam el, vitt el mentő. Hánytatott a kolleganőm a tanáriban, M. jött értem, mert nem tudtam volna hazavezetni. Sok programot le kellett mondanom, az utolsó fél évben már a munkámat is alig tudtam ellátni, nem beszélve magamról.

Ahogy telt a fájdalmas idő, egyre jobban megtanultam, mi az, ami fontos. És nagy örömömre szolgált megtapasztalni, milyen odaadó, szerető családom van. M., anyu, a húgom időt és pénzt nem sajnálva állnak mellettem, K., J., és itt a kezdőbetűkhöz az abc összes betűjét begépelhetném, mert rengetegen vannak, támogatnak, érdeklődnek, vannak lélekben velem.

Az endometriózis nem halálos betegség, amennyiben az ember el bírja viselni a fájdalmat. Folytonosan, havonta, vagy mint én is, egy teljes évig folyamatosan. Nem ismerni a kiváltó okot és nincs konkrét gyógymódja. Nálam a hormonterápia nem vált be, viszont hatalmas lehetőséget kaptam a műtéttel. Ezzel van esélyem a tünetmentességre. 

A fájdalommal szeretetet, odafigyelést, gondoskodást is kaptam, a csillapíthatatlan fájdalommal még többet. Szerencsés vagyok, amiért ilyen ismerőseim, kollegáim, családom van, akik támogatnak, mellettem állnak. Mert hogy ez egy endo beteg környezetének is óriási kihívás. Hiszen nekem állandóan fájt, folyamatosan fáradt voltam, nem tudtam boltba menni, főzni, takarítani... Ilyenkor keményen kiderül, ki az, aki "bírja a gyűrődést". Mert ez nagyon nem egyszerű.

Augusztusban már nem mindig tudtam hinni magamban, abban, hogy ez a helyzet valaha is megváltozik. Ahogy csökkent a hitem önmagamban, úgy nőtt valami másban. Ez valamiféle tudat volt, egy meggyőződés, hogy elengedhetem az evezőt, nem kell keményen lapátolnom az árral szemben, mert valami nálam nagyobb itt van és fogja a kezem. Ez olyannyira megnyugtató érzés volt, hogy teljesen rá mertem bízni magam. Ezért nem izgultam a műtét előtt, még akkor sem, amikor felmásztam a műtőasztalra. 

Most, a műtét után nincsenek endós fájdalmaim. Ezért, ennek minden egyes percéért örökké hálás leszek. Van bennem viszont valamiféle ismeretlen bizonytalanság. Ezt még nem tudom megfogalmazni. Csak annyit érzek, hogy nem kell emiatt sem izgulnom, mert minden rendben lesz.

kép: mai séta

2021. október 29., péntek

Péntek- két héttel a műtét után

Mintha tegnap lett volna, amikor írtam a műtét utáni egy hetes állapotról. Robog az idő...

Ahogy a szakirodalom is írja: két héttel a műtét után sokkal jobban van az ember. És ilyenkor kell igazán figyelni, nem megcsinálni a megszokott rutin(os) mozdulatokat, mert attól, hogy az ember jobban érzi magát, szép a sebe, a laparoszkópia miatt nem fájnak a sebek a felszínen, azért nem csak a bőrt vágták, vannak ott mély sebek is, ráadásul egy szerv eltávolítása után tele van az ember vágással, heggel, belső varratokkal, amiknek még bőven kell idő a gyógyulásra.

Szóval 14 nappal a műtét után:

- A közérzetem sokkal jobb.

- Szuper az étvágyam.

- A műtét utáni 4. naptól napi rendszerességgel van székletem.

- Már a műtét napján, a katéter eltávolítása után volt vizeletem és azóta is. Rengeteget (!) járok mosdóba.

- Nehéz dolog a wc-zés, mert nyomni még nem tudok, meg kell várni, amire minden kicsurog-kipottyan.

- A sebek a felszínen nem fájnak, gyönyörű szárazak. A felszín alatt azért húzódnak. Már nem kell minden egyes mozdulatot mérlegelni, de oda kell figyelni, mit hogy csinálok.


- A levegő folyamatosan megyeget kifelé. Bal oldalon már határozottan látszik, a jobb oldalról meg majd megindul.

- A méheltávolítás helye fájogat, sok mozdulatra húzódik. Nagyon nehéz ülni, olyankor nyomódik az egész belső mindenség. Feküdni még mindig csak háton tudok. Ennek óriási hátránya, hogy már nagyon fáj a tarkóm, a fejem hátul, főleg, hogy alapból bal oldalon alvó vagyok, felhúzott lábakkal, magzatpózban. Próbálkozom pár napja, hogyan tudnék csak egy icipicit oldalra fordulni, de még nem megy, minden fáj-húzódik-szúr-nyilall olyankor a mélyben. Sokáig állni sem tudok még.

- 4 napja járok ki sétálni. Az első nagyon fárasztó volt, tegnap már el tudtam menni anyuval az 500 m-re lévő boltba, de mire hazaértünk, kipurcantam.


- Rendesen be voltam vizesedve, az egész testemen -még a hátamon is- látszott, a bokáim csúnyán fel voltak dagadva. Mára a testvíz szépen lement, a bokámon már csak egy kisebb duzzanat látszik.

- Nagyon hamar elfáradok. Olyankor -mindegy, milyen napszak van van hány óra- ledőlök és már alszom is. Van, hogy fél órát, van, hogy egyet, de előfordul, hogy hármat.

- A műtét előtt azt gondoltam: ha majd itthon leszek, lesz időm sok mindenre. A műtét napja alvással és fájdalomcsillapítással telt, a másnapja fájdalommal és sétával, a 3. napon jöhettem haza, de szinte semmire nem emlékszem a hazaútból. És az első itteni hét nagy része is homály. Ezen, a 2. héten tisztult ki az agyam, és jöttem rá, hogy bakker ez nem arról szól, hogy én jól vagyok itthon, hanem bizony megműtöttek, és iszonyat gyenge és fáradt vagyok, itt a dolog a felerősödés, a sebgyógyulás kint és bent, nem az, hogy majd itt ezt meg azt csinálom meg intézem.

- A műtét előtt több műtöttel felvettem a kapcsolatot, akik sokat segítettek, majd mit, hogyan. Az egyik legjobb ötlet az volt, hogy használjak haskötőt. Előtte azt sem tudtam, hogy ilyen létezik. Még Koncsek Kriszta (Őrangyalom, gyógytornász) is ajánlotta, M. pedig volt olyan rendes, hogy felhajtott és beszerzett nekem egyet. Itt is köszönöm. Állítom: a haskötő egy áldás. Roppant sokat segít a mozgásban (is) amellett, hogy összetartja a hasfalamat és segít regenerálódni.

- A műtét után felébredve, magamat kicsit átvizsgálva a legszembetűnőbb az volt, hogy a teljes testemen valami iszonyatosan ki volt száradva a bőr, olyan volt, mint egy 100 évesé, emellett a teljes testemet pöttyök borították. Olyasmi, ami az ember felkarján a könyök és a váll között a hátsó részen szokott lenni. Ijesztő volt. Az infúziókkal és a sok folyadék visszapótlásával mára a bőröm újra a régi, a mellkasomon akad még néhány pötty, a többi szerencsére eltűnt.

- Szintén a műtétből ébredéskor fájt a bal szemem, annyira ki volt száradva. A mai napig érzékeny ez még, de biztosan rendeződik majd.

- Talán a műtét 3. napján vettem észre, hogy valami nem stimmel lent. A felébredés utáni este a kórházban fel kellett vennünk a hálóinget, bugyit húzni, betétet tenni. Távozáskor megkérdezték, van-e vérzés, milyen a betét. Az enyém teljesen tiszta volt. Aztán itthon többször éreztem, hogy valami folyadék megindul és a betétben landol. Nem kevés. Napról napra erősödött a váladék mennyisége. Amikor már folyamatosan betétet kellett cserélnem, múlt vasárnap felvettem a kapcsolatot a Professzor úrral, mert fogalmam sem volt, normális-e a dolog. Hétfőn meg is kaptam emailben a választ. Szerencsére azóta normalizálódni látszik a helyzet.

Szerintem a leggyakrabban használt szavam mostanában a köszönöm. Talán mert el sem hiszem, hogy ennyien állnak mellettem és támogatnak. Lehet, hogy sokszor mondom, talán addig, amíg már unalmas lesz, de megköszönök mindaddig, amíg el nem hiszem, hogy megérdemlem a támogatást. M. régóta részt vesz a támogatásomban, hoz-visz, megrendeli, beszerzi, megveszi, időpontot foglal, elintézi, kinyomtatja... A családom is mindvégig mellettem volt és támogatott, barátnők, távoliak is, kollegák... Nem tudom, valaha is meg tudom-e köszönni nekik.

Az út fizikai nehézségein lassan túl leszek, úgy érzem, most jön a B, a lelki oldal. És nem gondolnám, hogy ez lesz a könnyebb.

2021. október 28., csütörtök

Csütörtök

13. napja műtötten.

Ma volt az első nap a műtét óta, amikor nem voltam szurikáta. 😁


Hát nem kaptam sírógörcsöt az önböki hiányától. 😁

Azért megörökítettem a combjaimat (oda kérték beadni). Ez a bal combom, az alsó böki kórházas, nővérke adta, a többi én voltam.


Ez a jobb combom, a fekete pöttyöt és a bevérzést a kórházban kaptam a nővérkétől (egy jó körömnyi csomó is van a lilaság alatt), a többit én szúrtam. Én is csináltam egy kis kék foltot. No de ez már a múlt. 😊


Ma először hosszú idő után voltam boltban. Konkrétan anyu vásárolt, pakolt, vitte a szatyrot haza, nálam volt a lista és ugye én tudom, mi hol van.


Csodás idő volt. Nincs messze a bolt. Nem tudom, ettől-e, de ledőltem, és 3 óra múlva, délután ébredtem fel. 😇

Mára visszaállt a súlyom a műtét előttire. A legalsó pöttyöt nem veszem figyelembe, az a műtét reggelén volt a hashajtás után. Jövő héttől lassan elkezdhetem visszaépítgetni az étrendbe a műtét előtt használt élelmiszereket, ami nem okoz gondot, fogyasztható. Puffasztót még nem ehetek.


A mai menü ugyanaz volt, mint a tegnapi. Anyu főzött ma is egy fazék tojáslevest, pár napig lesz így szuperfúdom. 😎😁

2021. október 27., szerda

Szerda

12 napja műtöttek.

Az étvágyam óriási, és rákattantam a tojáslevesre. Na ja, ha anyu főzi, az ugye eleve ad a dologhoz Michelin-csillagot. ;)

Reggeli: tojásleves, bundáskenyér.


Ebéd: csirkegulyás, kenyér...


... és tejberizs.


Uzsonna: kis kapucsínó, pufirizs.


Vacsora: naná, hogy tojásleves. :D


Volt ma is séta, ami közben ma nem fájt ott belül semmi, és a lábaim is jobban bírták, mint tegnap és előtte.


12 naposan a sebeim gyönyörűek. Csont szárazak, semmi váladékozás. A jód is szépen kopik a testemről. A sebeken a kis barnás csíkok az összehúzó tapaszok. Azok is szárazan, stabilan tartják össze a sebeket. Kell is, mert egy-egy kis tüsszentés, nevetés, köhögés is rendesen megfeszíti a hasfalat, egészségesen nem is gondolná az ember, hogy minden apró mozdulathoz is milyen nagy szükség van a has-, a törzsizmok mozgására.


Hordónak még hordó vagyok, de a hasam már puha, jól betapintható, úgyhogy távoznak a gázok, csak rettenetesen lassan.
(A hasamon a képen a jobb oldalon a fehér ferde csík a 30 évvel ezelőtti vakbél műtét helye, 14 cm hosszan díszíti a hasamat...)

És roppantul nem mellékes, hogy ma végre vége a reggeli önbökdösésnek, ugyanis ma beadtam magamnak az UTOLSÓ vérhigító szurit. :) Komolyan: el sem hiszem, hogy képes voltam bökni magam. Ezzel sokezer km-re kiléptem a saját komfortzónámból. :)

Végeee!

 


Éééés igen! Eljött ez a nap is! Ma beadtam a 12., utolsó vérhigító szurit! Jesssz!

😁😁😁😎😎😎🙏🙏🙏

2021. október 26., kedd

Kedd

Ma egy éve Őrség. 

Fazekaskodás Magyarszombatfán. 


Túra Hegyhátszentjakabon. 


Csíkoska és Kun Béla Őriszentpéteren. 


Ma vagyok 11 napos műtött. 


3. napja már kicsit ki tudok menni sétálni. Mondjuk öreganyám is gyorsabb nálam. 😂 Amikor indulok, a lábamban remegnek az izmok, olyan gyengék. Már a röpke séta harmadánál elfárad a külső combom, a csípőm. De ahhoz, hogy erősödjek, kell egy mini lépés kifelé a komfortzónámból. 

Ami érdekes: nincs az az energiahiány, gyengeség, fáradtság, mint a műtét előtt. Sőt az agyam is tisztább, pedig azt nem is műtötték. 🤣


Embertelenül jó étvágyam van. A műtét előtt sem volt kutya, de most! Konkrétan felkeléstől lefekvésig folyamatosan tudnék enni. Most még kímélő étrenden vagyok, de gyakorlatilag mindent iszonyat jóízűen megeszek. Anyu is, a húgom is szuper jól főz. 


Persze, hogy az a legfontosabb, hogy megerősödjek, de nem szükséges elhíznom. Egyelőre csak arra figyelek, hogy ha megettem 2 tányér levest 2 lángossal és 2 bundás kenyérrel, akkor ott legyen stop. 😅🙃😇


Februárban kezdtem a bélflóra étrendet (glutén-, tej-, cukor-, koffein-, alkoholmentes). Fogytam is tőle. Aztán amint elkezdtem szedni a hormontablettát, a Tubanist, masszívan hízni kezdtem, pedig az étrenden nem változtattam. 4.5 hónap alatt felszaladt 10 kiló. Aztán lassan lement kábé a fele.
A műtét előtti héten már diétán voltam. Hashajtással. A műtét előtti napon jött a durva hashajtás (Picoprep porral), ezen a napon már csak a 2 tasak port ihattam 6 liter bubómentes vízzel. És vitt is, szó szerint mindent. Kapásból 1.6 kilót is.
A műtét után a napján este ehettem 2 szál gluténmentes ropit (isteni volt 😂), másnap reggelit, ebédet, vacsorát. Lájtosan. Kicsit más elfoglaltságom volt (😎), amikor hazajöttem, napokig nem foglalkoztam a mérleggel. Amikor ráálltam, a műtét napi súlyomhoz (túúúdom: testtömegem) képest 4 kilóval voltam több, aztán ez szépen halad lefelé.

vacsi


Még mindig nagyon sok gáz van bennem. A lapockámból és a bordakosaramból szerencsére már kimentek a légbuborékok, de rekeszizomtól lefelé akad még bőven. A hasam még határozottan hordós, de kisebb "csoffadás" már látszik. Légtelenítek rendesen, minden pukiszülés kemény görccsel jár azon a tájékon, ahol most hiányzik a méhem, gondolom, ha rendeződnek ott bent-lent a dolgok, akkor ez a görcs is megszűnik majd.

A mai szuri teljesen érzetmentesen sikerült, és már csak egyetlen böki van vissza holnap reggel. 🙏🙏🙏

Persze az élet nem áll meg attól, hogy én lábadozom, a WC bemondta az unalmast, folyik a kifolyó csőnél, nem áll el a lehúzás után. Szóltam L-nak, aki jött is és orvosolta ideiglenesre a dolgot, nemsokára jön megint és megteszi a végleges megoldáshoz a szükséges munkálatokat. (Itt is köszönöm!)

M. ugrált nekem ma is a városba, jött sétálni is, itt is volt, ezt is köszönöm.

És anyunak is az egész napos mosogatást, főzést, pátyolgatást (is). Ma végre kitaláltuk, hogyan tudja megmosni a hajam, mert az már botrányos volt, nemcsak viszketett, hanem már fájt a fejbőröm. Sokat adott a hajmosás a jobb komfortérzetemhez.

A hőháztartásom enyhén szólva érdekes. A műtét után hőhullám szerű érzésem volt többször, ma pedig "jéghullámok" voltak, belülről kezdtem fázni, ez az érzés jött hirtelen kifelé, aztán láthatóan vacogtam.

Nem unatkozom. 😅 De a lényeg: javulgatok, még ha nagyon lassan is.

2021. október 25., hétfő

Hétfő

Egy éve az Őrségben voltam. Reggeli Nagykanizsán.


Megmásztuk a kanizsai kilátót. 


Itt már folyamatosan fájt a hasam és már javában ment az állandó fáradtság. 

Még Frei kávé Zalaegerszegen, a kedvenc Cannes-i fagylaltkávé.


Aztán odaértünk az imádott Őrségbe, az imádott Erdőszéli lakba. 


Kun Béla. 🥰


Ekkor készült az egyik kedvenc Béla-fotóm. 😊


Pontosan egy évre rá, ma 10 napos műtött vagyok. Itthon. Itt az albérletben is szép. ☺


Sőt a reggelit is kiválaszthatom és elém tálalják. 😊


Sőt az ebédet is. :)


És a vacsorát is. :)


Ma is csodaszép őszi idő volt. Így ma is voltam kint, kétszer is. Délelőtt egy nagyon rövidet, délután egy kicsit hosszabbat.


Ma volt az első nap, hogy csak egy fájdalomcsillapító kellett, és ma éreztem először, hogy nem vagyok annyira szörnyen fáradt, hogy egész jó a közérzetem.

Tegnap írtam a Professzor úrnak, hogy van egy kis észrevételem, ma reggel válaszolt is, hogy figyeljem magam, ha x irányban változik a dolog, akkor látnia kell, különben nincs teendő.

Tegnap csodásan fájdalommentesen ment a reggeli vérhigító szuri, a mai nem annyira. A bökést is éreztem és a folyadék csípését is, de szerencsére rövid ideig tartott. Még, avagy már csak 2 bökés és vééége. :)

2021. október 24., vasárnap

Vasárnap

Nálunk valahogy a családban van, ahogy tálaljuk magunknak az ételt. Ez a húgom mai reggelije. 


Megint isteni ebédet főzött, sült hal, krumplipüré, savanyúság.


Ma is meseszép idő volt. És igaz, hogy pár percre, csak a parkolóig, de kint voltam. 😊 


Fura lesz majd, ha felépülök, mert a fizikai aktivitást szó szerint a béka feneke alól, nulláról kell majd kezdenem. No de a legfontosabb, hogy először jól legyek, megerősödjek, az összes többi majd csak ezután jöhet. Az összes többi pedig azért nem mostanában lesz.

A húgom ma hazautazott, anyu pedig érkezett éles váltásban. 😆

2021. október 23., szombat

Szombat

Csodásan változékony őszi idő volt ma.




A húgom van velem hétvégén, krumplifőzit főzött, hát valami mennyei volt.


Volt ebéd után habos kávé is.


Szörnyen ritkán találkozunk, de valahogy mindig olyan, amikor épp együtt vagyunk, mintha pár napja láttuk volna egymást utoljára.

Ma elég sokat fent tudtam lenni, de pihentem és aludtam is délután egy jó mélyet.

Holnap még tesós nap, de már M. is jön kicsit délelőtt, este a húgom hazautazik, anyu meg ide, és folytatódnak a felépülős napok.

 

2021. október 22., péntek

Péntek- egy héttel a műtét után

Végigaludtam az éjszakát. 😊 

A reggeli szurira tegnap este kaptam még egy tippet, így a combomhoz nyomtam egy fagyott gesztenyepüré téglát, utána szúrtam. Nem fájt, szinte egyáltalán nem csípett az előző tipp alapján hűtőből elővett folyadék, sőt meg sem látszik a helye. 😊

Mosakodás. Fejtől combig megy egyedül mosdónál, a hátam és a többi anyué. 

Óriási örömmel konstatáltam, hogy kezdek laposodni. Azaz a hordóra (16 Hgmm-ig) Co2-vel felfújt hasűrből végre kezd távozni a gáz. A bal sebemnél határozottan látszik egy "horpadás", és anyu mondja, hogy a derekamnál is mindkét oldalon. ☺😁

Van még bennem bőven gáz, a jobb lapockámnál és a jobb bordák alatt is, ez szörnyen kellemetlen, de "endós sétával" igyekszem hozzájárulni a megszűnéséhez. 

Majdnem egész délelőtt aludtam.

Ebédre tojáslevest kértem és bundás kenyeret. Nyami. :)

Ebéd után is pihentem, de most ez a dolgom és szeretnék jól lenni, ehhez az (is) kell, hogy jó kislány legyek.

Délután "váltás" volt. Anyu ment haza busszal, M. jött hozzám, amikor végzett a munkahelyén, aztán kiment a pályaudvarra a húgomért, aki munka után a Népligetbe rohant a buszra, hogy jöjjön nekem segíteni.

"Hetes babák vagyunk." "Boldog heti szülinapot nekünk". Írta B., a csajszi, akit utánam műtöttek és a klinikán a szomszéd betegszobában feküdt. Sz. is írt, a szobatársam. Kb. egyformán vagyunk, műtét utáni fájdalmakkal és kellemetlenségekkel ugyan, de sokkal jobban. 😊

2021. október 21., csütörtök

Csütörtök

 


Eddig 3 nagy párnán aludtam a műtét óta félig fekvő-félig ülő helyzetben. Tegnap már annyira fájt a derekam, hogy sírni tudtam volna. Sosem voltam derékfájós, azt sem tudtam, miféle ez, de borzalmas. Azt gondoltam: az alvós testhelyzettől. Így megpróbáltam ma vízszintben aludni: nem jött össze. Talán hajnalban bóbiskoltam valamennyit, de negyed 4-kor már kivetett az ágy... 

Minden reggel csillagokat látós bélgörccsel indul és megszülök egy-két szellentést. Pisi, majd jön a széklet szülés. 

Hogy ezután jobban érezzem magam, beveszem a fájdalomcsillapítót.

És jön a nap fénypontja: a böki. Dia (akinek az étrendjét enni szoktam) tegnap azt tanácsolta: tegyem a hűtőbe a szurit, hidegen nem fáj annyira. Úgyhogy ma bőr a combon összecsíp, tű merőleges, a bőrre tesz a tű, nem érzem, ott benyomom, majd szépen lassan befecskendezem a folyadékot, ha kész, úgy tartom kicsit, aztán kihúzom a tűt. A tű beszúrását és benyomását ma egyáltalán nem éreztem. Ez a lökött folyadék csípett csak pár percig. Úgyhogy talán tényleg jobb egy hangyapukinyival a hűtött szuri. 😂

Telón írom a blogot. Még nem tudok odaülni a laptophoz. 

Reggelim a bejegyzés elején, kacsazsíros pirítós, mikrozöld. 

Ebéd itt lent, a tegnapi maradéka. 



Ma kötözés volt. Amire figyelni kell: a seb legyen száraz. Az. 😊 És ahhoz képest, hogy 6 naposak, szerintem szépségesek a varratok. ☺


A köldök seb már viszket is, az a legmélyebb. 2 napja még fájt, ma már nem. 

Van jó néhány belső varratom is, szerintem mindenkinek jobb, hogy azt nem tudom fotózni. 🤣

Anyu holnap hazautazik, hétvégére a húgom jön Budapestről segíteni. És M. is itt lesz, amikor éppen nem dolgozik. 

A mai nap nem volt könnyű. De bízom benne, hogy holnap jobb lesz.