14 évesen menstruáltam először, már a legelsőnél görcsöltem. És így megy ez azóta is, már 32 éve. Kb. 20 nőgyógyásznál és nem tudom megszámolni, hány másik orvosnál jártam kivizsgáláson emiatt. Mert nem hiszem, hogy normális, hogy havonta taccsra vág a menstruáció.
Két éve júliusban jött az első ennyire hirtelen görcs. Algoflex, csatakos izzadás, eszméletvesztés határa, irtózatos görcs és hányinger. Nagyvécére kell mennem, kivánszorgás, kétszer bűzös hasmenés. Mentő, koktél, kórház, nőgyógyász megvizsgált, minden rendben. Hat a koktél, saját felelősségre haza.
Tavaly áprilisban roppant hasonló eset, akkor nem úsztam meg, elájultam itthon és kaptam egy jó kis agyrázkódást.
Idén szinte folyamatosan görcsöl a hasam. A mensi nagyjából pontosan jön havonta, csak a görcs nem múlik. Tegnap volt pont egy hónapja, hogy folyamatosan görcsölök. Aztán jött az i-re a pont.
Munkahely, reggel gyógyszerrel indítottam, mert hosszú nap, bírnom kell. Délután mesemondó (kevesen vagyunk, a hiányzókat bekapcsoltuk online). Megettem az ebédemet, aztán gyorsan bekaptam még egy Algoflexet, mert éreztem, hogy kell. Felmentem a terembe, leültem. Nem telt el egy perc és éreztem, hogy roppant gyorsan erősödik a fájdalom és izzadok. "Nem bírom, kimegyek"- mondtam L-nak. Elindultam, de pontosan nem emlékszem, hogy értem le a tanáriba. Ez ennyire hirtelen jön... Röviden: eszméletvesztés határa, csatakos izzadás, nagyvécére kell mennem... (Azt már megtanultam, hogy ilyenkor nem indulok sehova, hanem maradok a seggemen, mert különben ájuláskor esés lesz a vége.) Isteni szerencse volt, hogy A. bejött az épületbe az ebédlőből, ekkor már nem kaptam levegőt, nem bírtam magam tartani a széken, nem láttam. Mint a filmekben, távolról, morajló hangok értek csak el az agyamig, valami messziről jövő zajt hallottam. "A" -ordítottam volna a nevét, de suttogni is alig volt erőm. És A. meghallotta. Hívta B-t. Hánytam. És nagyvécére kellett mennem. B. kitámogatott, közben A. hívta a helyi orvost, aki villámgyorsan ott is termett. Iszonyat alacsony pulzus és vérnyomás, koktél (a doki nagyon-nagyon rendes volt), B. hívta M-t, aki jött is értem, addigra már nagyjából egyben voltam agyilag és a görcs is mérséklődött.
Roppant ciki volt mindez a munkahelyen, de B. is, A. is, aztán M. is anyám helyett anyámként segített, nagyon hálás vagyok nekik.
Csak 6 óra múlva vehettem be újabb gyógyszert, alig bírtam kivárni. Addig úgy vacogtam a dupla plédes takaró alatt, mint akit szó szerint bedobtak egy jégverembe. A gyógyszer után aztán aludtam reggelig.
A reggelt is gyógyszerrel kezdtem, és nyugton maradok ma, nagy mák, hogy hétvége van.