Szokás szerint ma is (szörnyen) korán ébredtem. 3.45-kor nyitottam ki a szemem.
Már egy ideje minden ébredés után az első gondolatom: "Ezt nem hiszem el." Miközben ma ezt gondoltam, már indultam is a kabátomért, egy fejcsóválás közben bele is bújtam, hogy járok egyet, amíg csönd van kint és nyugalom. Ebben a pillanatban, amikor kihúztam a kezem a kabát zsebéből, nyilallt belém: "De kijárási tilalom van.", és ugyanekkor kiesett a zsebből a maszk.
Járt az agyam. Ez nem igaz. Ez nem lehet igaz. Maszk? Kijárási tilalom?? Hát hol élek én? Egy filmben? Egy k...tt k...a filmben?! De ilyen nincs. Tutira megőrültem. Talán már kényszerzubbony is van rajtam? Vagy... Nem. Ez csak egy álom. Egy szörnyű, rossz-rossz álom és fel kell ébrednem.
Kupán vágtam magam, fájt. Levettem és visszaakasztottam a helyére a kabátot, visszatettem a zsebébe a maszkot. Maszk, bakker, akkor ez valóság?!?
Egy újabb fejcsóválás után aztán rájöttem: megálmodtam egy roppant szuper sztorit, muszáj megfilmesíteni, dobálni fogják az emberek a mozikban a hátasokat, olyan filmet kapnak! Irány Hollywood!
