Írok egy bejegyzést. Oké. Ugye új felület. Lássuk. Megtalálom a kép csatolást. Több katt, mint ezelőtt, de legyen. Megvan. Kijelölés, bejegyzésbe helyezés. Kész. Nézem: fordított a sorrend.... Oké, akkor így marad, nézzük visszafelé...
Fél 9, este. Nehezen bírom, korán volt ugye ébredés.
Szeretnék írni arról, ahogy érzem magam olyan fél éve, a véleményemről a jelen helyzetben, kihívásokról, elvekről, sok dologról. Mert sikítani tudnék, ordítva megrázni sokakat, hogy ébredjenek már, mert ez az egész egy rossz, egy ki...ul katasztrofális film, és én ki akarok menni a moziteremből... De nem fogok. Még nem.
(A gyerekek roppant szivacs-agyúak, kis gyurmácskák, akik könnyen alakíthatóak. A fent említetthez képest ugye smafu a környezet könyv egyik megállapítása (és jaj, mennyi van még...), miszerint "A szilvának magas a szénhidráttartalma. Ezért hízlal.". A gyerekek következtetése: nem szabad szilvát enni...)
Délután Pécs. Freikávé és kis sváb harmonika-muzsika.
Munka. Sok. Hát csináljuk.
M. szülinapját ünnepeltük. A mosolyáért (és a többiekéért) megérte ma dolgozni mennem.
Nagyokkal fogalmazás. Ez éppen az Okosdoboz, jó kis "felrázó", gyakorló, levezető feladatok is vannak itt.
Már reggel 7-kor suli, a tabok töltése, ha használni akarom, nekem kell töltenem is.
Ma is fél 4-kor ébredtem...