Vannak napok, amiket annyira vársz, majd belepusztulsz, és ugyanezeket a napokat legszívesebben előre kitörölnéd a naptáradból. Minden gondolatod csak ez az egy dolog körül forog, lepattan róla jó és rossz hír, tény és vélemény. Nem tudsz koncentrálni. A feléd érkező hangok, információk csak részben érnek el hozzád. Mintha mindent beborítana egy szűrő burok. Várod is, de inkább már túl lennél rajta. Várom, már három hete, és holnap nagy valószínűséggel lehull a lepel. Remélem, csak az információról. Mert jobb még a rossz bizonyosság is, mint a teljes bizonytalanság. Persze már ebben sem vagyok biztos.
Átéltem már ezt.
Próbálom megnyugtatni magam.
Most még most van.
Ma még ma van.
Igyekszem hinni benne, hogy minden rendben lesz.
(És ennek nincs köze a járványhoz.)
