Egy egyszerű útvonal a munkába járáshoz, tíz perc az egész.
Ami mögötte van: havi több baleset, hétfőn csak húsz percet kellett várnom, hogy engedni kezdjék a forgalmat, de volt már, hogy vissza kellett fordulnom és kerülővel jutottam el a munkahelyemre.
Az első színpadi próba.
Ami mögötte van, arról nem írok.
Szerdai karácsonyi barkácsolás.
Ami mögötte van: szívesen készítették.
Csütörtöki karácsonyi képeslap készítés.
Ami mögötte van: egy újabb "szentbeszéd" után, amikor végeztek a gyerekek a saját képeslapjukkal, egyszer csak spontán megbeszélték, hogy együtt (csoda), közösen (hát ez már valami varázslat volt) készítenek egy lapot az osztályfőnöküknek. Mindenféle vita, veszekedés, ordítozás, hiszti, lökdösődés, kiközösítés (...) nélkül együtt tervezték meg és készítették el. Második éve ismerem őket, most tapasztaltam először pár percre, hogy ők egy közösség.
Próba újra.
Ami mögötte van, azt nem írom meg.
Amikor a személyzet meglepetése, hogy meghívnak egy kör kávéra.
Ami mögötte van? Egy szuper csapat, nagyszerű, kedves, barátságos, udvarias, segítőkész emberek, akik miatt mindig jó ide bejönni, ahol mindig ugyanazt a minőséget kapod, ahol nem a problémát keresik, hanem megtalálják a megoldást. (És még sok minden más.)
Egy doboznyi apró ajándék.
Mögötte nincs semmi. Csak egy karácsonyi ebéd jelképes ajándékozással, amit -ahogy tavaly, úgy - idén is megszerveztünk magunknak, a suliban dolgozók és a sulinak sokszor besegítők.
Holnap délelőtt főpróba, aztán este karácsonyi műsor. B-től kaptam kölcsön egy csodacsini felsőt, ám a ma megérkezett mensi úgy felpuffasztotta a hasamat, hogy a csini felső rajtam már nem csini. Sebaj, választottam egyet a sajátjaim közül. Majd a karifa mögé állok, amikor a tanító nénik dala lesz a színpadon.