Akármennyire borult az ég, borítsa bármilyen sötét felhő, fújjon a szél viharosan, mindezt május közepén, biztos, hogy nem marad így. És van ebben is csodálatos. Ráadásul nem kell hunyorogni a napfénytől és nincs ájultató kánikula. Lesz még sok napos reggel, szép, mint a tegnapi. Az arborétumom a sok esőtől pedig csak egyre gyönyörűbb, már harsogó zöld. És ha csak pár percem van is rá, jó nézni a rigókat, akik most találnak élelmet, így mindegyik a csőrében bogárral vagy kukac-reggelivel szálldos az ágakra és el.
Ma délelőtt többször kérdeztem magamtól: Ugye már péntek van? Mire hazaértem, "megbeszéltem magammal" a dolgokat. A nyavajgásnak, panaszkodásnak semmi értelme. Annak viszont igen, ha tudunk örülni apróságoknak is. Pl. hogy X. megsütötte a rakott zöldségemet és ízlett, hogy gyönyörűen nő a petrezselymem.
Vagy hogy habár kimaradt ma az ebéd, de gyors és finom korai vacsorát sikerült összeütnöm (sült hal, párolt zöldség reszelt mozzarellával) otthoni alapanyagokból.
Hogy a szeretteim jól vannak.
Hogy a múlt héten megállt órám újra elindult, sőt siet is. 😃
Minden másra ott a mászterkárd.