Szó szerint zajlanak az események. Minden szinten.
A mai napon a hab a tortán a suliban a cukorbeteg kisgyerek durva rosszulléte volt. Amikor belül tanácstalan vagy és full ideges, aztán indulsz és teszed, amit tudsz, a legjobb tudásod szerint. Aztán persze kijön az idegesség és vagy egy órát bőgsz és szidsz mindent, ami megengedi, hogy létezzen a cukorbetegség. Aztán gyorsan összeszeded magad, átöltözöl, mert kezelésre kell menni Dr D-hez. Fél hétkor hazaérsz, és jönnek a kifogások, amiért ma nem lesz torna. Ekkor szembe jön veled egy kis film egy kerekesszékes fiatalemberről, aki lenyom egy csodás bemutatót, béna lábakkal. És már nem kérdés, hogy átöltözöl és megcsinálod a tornát. Este nyolc. Nincs kajám holnapra. Rögtön átgondolom és kieszelek valami gyorsat, értelmeset, vihetőt.
Zajlanak az események. Minden szinten.
Épp ma kérdeztem B-től, hogy a két munkahelye, család, gyerek mellett és a sok gondja ellenére hogy van energiája még este pl. fogat mosni vagy bármit is csinálni. "Nincs energiám. De nincs kérdés. Csinálni kell."