Pénteken ébredéskor csak egy pici gubacs volt a gyomromban, de hamar meggyőztem magam, hogy minden rendben lesz a bemutató órán. Szépen el is kezdődött a nap és ment a maga útján. A 3. óra előtt ettem egy falat csokit, ittam pár korty vizet, aztán elmentem mosdóba, és a tükörbe nézve fújtam egy nagyot: hajrá! Ebben a pillanatban, becsöngetés előtt 3 perccel megjelent a fogorvos, jött szűrni. Sebaj, megoldom. És megoldottam. Az óra pedig jól sikerült. Én nem tudok színészkedni, ha csak erre az órára készültem volna, a gyerekeken nagyon észre lehetett volna venni, azt is, ha eddig nem németül zajlottak volna az órák. Ügyesek voltak, mint általában. Őszintén: a legjobban azt vártam, amikor feladtam a házit. Kivetítettem digi táblára:
És nem az óra vége miatt vártam, hanem hogy tényleg legyen egy kis szünet. Mert utána karácsonyig egyhuzamban sok délutánozással nagyon kemény lesz.
És vártam, mert estére beszédem volt magammal. Konkrétan döntéseket hoztam annak érdekében, hogy
- ne a körülmények határozzák meg, hogy érzem magam
- elég volt mindennemű félelemből a jövővel kapcsolatban
- az életem nevű egyenletbe határozottan vissza kell helyeznem magam.
A szombat már ezek szerint telt.
- Dolgoztam, de csak két órát.
- Csökkentettem a netes órák számán.
- Haladtam az itthoni dolgaimmal, lista nélkül. Annyi mindent kell csinálni, hogy ha erről listát írok, rámegy egy napom. Úgyis adódik egyik dolgo a másikból, fölösleges leírni, inkább csináltam.
- Főztem is.
Mini város, sok séta. Nyáriasan meleg, csodás napos délután volt.
És az egóm (?), a kisördögöm (?) ott kucorgott a vállamon, és sugdosta a fülembe a hülyeségeit. Hogy lufi vagyok. Hogy az a bemutató óra lehetett volna még ennél is jobb. Hogy igazán öltözhetnék nőiesen, nem mindig sportosan. Blabla. Na egy idő után olyan elegem lett belőle (magamból), hogy virtuálisan akkora maflást kapott, hogy csak na. El is hallgatott, én meg sétálhattam -végre nyugodtan- tovább.
Azt szeretném, ha jól éreznéd magad a bőrödben.
Legkésőbb mostantól, és lehetőleg az idők végezetéig!
Yael Adler