Új játék tesin.
És egy német órai feladat egy része:
Ezt én kreáltam, néha változatosabbá lehet vele tenni a tanórát. (Nem nagy kunszt, ha valakit érdekel, megírom a programnevet.)
És a mai, egyszerűen szeretem ezeket a rajzokat:
A tegnapi fullos szétesettségem egy fokkal jobb volt ma.
Történtek dolgok, amikkel sosem tudtam mit kezdeni, most sem tudok (szülő vs más gyereke, szülő vs szülő, szülő vs sulis dolgozó, szülő vs tanító ... ), egész napi fő feladat volt odafigyelni arra, melyik gyerek melyikkel nem játszhat (?), nem ülhet mellé (??), nem lehet a közelében (???), nem szólhat hozzá, blabla. Ezt a témát sem ragozom. De amikor hazaértem és leparkoltam a ház előtt, csak ültem a kocsiban és szó szerint csak néztem ki a fejemből. A hülyeségtől roppant módon el tudok fáradni. És nagyon nehezen regenerálódom. Újabb fejlesztési terület...
Hát persze, hogy hoztam haza munkát. És azzal a lendülettel, ahogy felértem a lakásba, tettem is az egészet a sarokba. (És az sem izgat különösebben, hogy holnap bemutató órám lesz. Készültem rá, ugyanúgy, ahogy a többi órára is szoktam, lesz, ami lesz, sikerül, ahogy sikerül.) Mert életem egyenletéből egyetlen dolog hiányzik mostanában: én. Egyedül magamra nincs időm, tegnap kellett volna eredményért mennem a kórházba, de továbbképzés, ezer éve nem voltam teremben, egy nagyot sétálni, nem hallgattam zenét (...), és ezen luxus dolgok mellett belebüdösödik a mosogatnivaló a mosogatóba, a szemét a fullra tele szemetesbe, nem főztem, szinte nem ettem, és mindezt nem panasznak szánom. Csupán tény, ami nem tetszik, ezért változtatok. A gépet is kikapcsolom, ez csak egy világító doboz, inkább ki-kinézek az ablakon, rá-rápillantok a naplementére.