Este van. A hetek óta tartó és ma is tomboló hőség lassan alább hagy. Sokan hazaérnek a munkából, akinek szabad a hétvégéje, ma este kicsit nyugodtabban ül le a lakásban, holnap nem kell olyan korán kelni. Elcsendesedik lassan a lakótelep.
Annyi dolgom lenne, hogy szó szerint azt sem tudom, mit fogjak meg, minek álljak neki. Hát hagyom a muszájt, jöhet az, amit szeretek: bejegyzést írok.
Az idő robog. Lassan már egy hónapja dolgozom az új suliban. Hetekkel ezelőtt beszéltük meg, hogy Óbányára megyünk szeptember közepén kirándulni. És ma már meg is volt a túra...
Két hete, a CT-s bejegyzésben is említettem, hogy a Jóisten viccelődik velem. Nagyon élvezi. Tegnapelőtt kaptam időpontot tegnapra a nődokihoz. Megszerveztem a helyettesítést, a fél iskolát mozgósítottam, hogy ott tudjak lenni időben a rendelésen. Mindenki készségesen segített, de ott fent a Kisöreg vicces kedvében volt: a vizsgálat előtt megjött a mensim...
Ma ugye egész napos túra. Iszonyatos émelygéssel ébredtem, és maradt is a kínzó hányinger, emellett a női belső szerveim pogóztak. Egyáltalán nem tudtam enni, de még csak gondolni sem ételre (kb. 2 hete volt egyszer egy ilyen nehéz napom). De valamit csak kellene legalább vinni, hiszen egész nap menni kell! Pakoltam két nagy marék mogyorót, pár szem csokis mazsola került még bele, azt néha meg tudom enni. Hát a buszon, délután, hazafelé vettem elő a hatalmas elemózsiás dobozkát, amiből R., a mellettem ülő kislány kicsemegézte a csokis mazsolákat, a mogyi felét szétosztottam a körülöttem ülő gyerekeknek, a maradékot R-val falatoztuk. Itthon M-féle borsófőziből ettem egy kis adagot kb 3 ek bulgurral és 2 falat fasírtot tudtam még elcsócsálni. A hányinger estig megmaradt.
Ez nem tragédia, csak roppant kellemetlen.
Mérlegre csak azért állok néha, mert figyelnem kell, fogyok-e vagy hízok. A túrázós gatyám ma reggel bő volt rám, és 61 kilót mutatott a mérleg. És ma nem is voltam túlzottan lufi. Itt is megy ám fönt a kuncogás, mert tegnap 63 voltam, holnap meg lehet, hogy megint 64 leszek...
Minden negatívum ellenére tudom, érzem, hogy az Univerzum/Isten/Sors (...) fogja a kezem. Mert a sok kellemetlenség ellensúlyozására sok-sok jó dolog is történik. Rengeteg, nem is tudom hirtelen mindet felsorolni. Pl. a mai túra csodajó volt. Szuper csapat, imádott környezet, végre nem panel, nem épület, hanem zöld, víz, levegő, élet.
A túracipellőm is tökéletesen vizsgázott.
Végre hűvös van este.
Két nap szün jön, amit tulajdonképpen úgy alakítok, ahogy szeretnék. A mosás már kész, csak az összes többi dolog vár rám, amiket jobb lenne, ha megcsinálnék, de gyakorlatilag ha elmaradnak, akkor sem áll meg a világ.
De most még most van, és tiszta szívből hálás vagyok a mai napért, hamarosan megyek és olvasok még kicsit A varázshegyből, aztán jöhet az alvás a frissen felhúzott ágyneműben. B. után szabadon: Na, ki a király?
