90. nap

Anyuéknál. A kert -mint mindig- most is gyönyörű.

Nem Hőgyészen nőttem fel, de nagyon sokat voltam a nagymamáméknál egész életemben. Nagyon jó érzés "hazajárni", hogy nagyon sok mindenkit ismerek, nagyon sokan ismernek, köszönni az utcán, integetni az autóból a mosolyogva visszaintegető néninek...

És nagyon jó érzés, hogy mamiéknál teljesen otthon érezhetem, és otthon is érzem magam. Nem kell kérdeznem, mi hol van, kivehetem-e, odatehetem-e, mindennek tudom a helyét, tényleg mint itthon. Ha viszem a kajámat, tudom, mit fogok hozzá megtalálni az ottani hűtőben/kamrában/pincében/kertben. Szerencsés vagyok.

Étek (mind anyuéknál, a karajt vittem):

1.: rántotta (csöpp vajon, 4 nagy tojásból, sóval), darabka vaj

2.: kakukkfüves karaj, saláta

Mozgás (reggel, utazás előtt) 7km.

Kakukkfüves karaj

Életem első próbálkozása az egy darabban és nem szeletelve sütött hús. Vállon veregethetem magam, nagyon jól sikerült.

# Fogtam egy kb 60 dekás karajt.

# Késsel bevagdostam a tetejét (elég mélyen).

# Bedörzsöltem zsírral, sóval, fokhagymával, rengeteg fehér borssal.

# A tetejét vastagon megszórtam kakukkfűvel.

# Tepsibe tettem.

# A tepsit félig felöntöttem vízzel (így a húst kb félig ellepte.

# Előmelegített sütőben sütöttem lefedve 180 fokon 2 órán át.

# Ekkor negyed óránként lelocsoltam a saját levével, majd szintén lefedve tettem vissza a sütőbe. Így még kb 1 órát sült.

Csoda jó puha lett és eszméletlenül finom.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha