 |
| kép |
Tavasz van. És szünet.
A tavaszi szünet nagyon jó arra, hogy kicsit kialudjam magam. Nem kell minden nap órára kelni. És arra is jó, hogy mindazt elintézzem, amire munkaidőben nincs lehetőség.
Ez az utolsó alkalom a nyári szünet előtt.
Nem szeretek időre kelni, időre menni, nem kedvencem a határidő, de sok dolog egyszerűen így működik. Vannak helyzetek, amikbe bele kell menni, vannak dolgok, amiket határidőre teljesíteni kell, amik idővel lejárnak és meg kell újítani. Ha szeretném, ha nem.
2018 eddig "nem az én évem". Másképp fogalmazva: tele van feladattal, kihívással, semmi nem megy elsőre, sokszor még második, harmadik nekifutásra sem. Csak kapkodom a fejem, intézkedek, rohanok, tervezek (aztán persze mindig közbejön valami), leginkább nem jutok egyről a kettőre. Valamit nagyon máshogy kellene csinálnom. Hiszen már április van, és én csak rohanok, csinálom, és sehol nem vagyok.
Örülnék, ha bennem is tavasz lenne: új lehetőség, színekbe öltözés, ha hagyni tudnám, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, és közben békésen nyitogatnám a szirmaimat, állnám a hideget, az esőt, a szikrázó napsütést. Szimplán csak az lennék, ami belém van kódolva. Csak lélegeznék. Csak élnék.
64. nap, kedd
Étek:
Délelőtt: 1 fehérje ital
E: keto kávé
Délután: pizza
V: sajtos karaj
Mozgás:
- Pahla 3.hét/2. gyakorlatsor péntek
- 5 km
