48. nap, vasárnap
Ez egy 2016-os képem. Miután lefutottam a félmaratoni távot. Imádok tempósan gyalogolni, imádok futni. Én, aki mindig a legvégén kullogott torna órán, akire mindig várni kellett az iskolakörnél. No nem azért, mintha nem lettem volna képes jobban teljesíteni. Mert voltam egyszer az első háromban is sulis futásnál. Konkrétan hülyeség volt az egész: elhitettem magammal, hogy kövér vagyok, holott nem voltam az. És mivel én elhittem, mások is így kezeltek. Bebeszéltem magamnak, hogy 'én úgysem tudom', 'nekem ez úgysem megy', és persze nem is ment. Utáltam a mozgást, gyűlöltem a tesi órákat. Mert ezt vertem a fejembe.
Amikor a tornatanár azt mondja: te neki se állj a kötélmászásnak, egyes, aztán sosem vagy jó, nem vagy elég jó, az is hozzásegít a negatív önkép kialakulásához, megerősítéséhez. Ma már hálás vagyok mindezért. Egyrészt, mert megtanultam, tudom, hogy mindarra képes vagyok, amire képesnek tartom magam, ezen nem változtat senki véleménye. A félmaratoni távom után sokan nem hitték el, hogy megcsináltam. Egyszerűen nem tartottak rá képesnek. Volt, aki azért kételkedett, mert nem készültem rá, nem volt frissítés, nem ettem közben, tehát nem a nagy könyv szerint csináltam. De ez nem az én ügyem. A sok sulis negatív tornatermi élményem olyan módon is segített, hogy tanítóként azt gondolom, mindenki jó valamiben. Akkor is, ha az nem köthető iskolai tantárgyhoz. Sőt mindenben igyekszem a gyerekeknél a jót meglátni és a legapróbb sikert is díjazni, mert meggyőződésem, hogy ezzel van esély arra, hogy mindenkinek legyen sikerélménye ebben a katasztrofális oktatási rendszerben. Nem azt nézem, amit nem tud, hanem amit tud. Legyen az a legkisebb apróság is.
Magamhoz is hasonlóképpen állok. A kezem még nincs teljesen rendben, nehéz súlyokat nem bírok tartani. Nincs edzőterem. A köhögésem sem teljesen múlt még el, nem tudok kimenni futni, még nem bírom. A majd' negyed év kihagyás miatt nem tudok kemény tornákat tolni. Ezek tények. Viszont amit tudok, megteszem. Pahla tornái rövidek, van köztük nagyon egyszerű, de van olyan is, amitől két-három napig olyan izomlázam van, hogy ajjaj. És mellette megy a gyaloglás-helyben futás bent, séta kint.Mindent nem lehet mindig megtenni, de amire lehetőség van, azt érdemes. Egy hegyet sem egyetlen ugrással, hanem lépésről lépésre lehet megmászni.
R: 2 tojás
E: bableves (rántás nélkül, anyutól, itt is köszönöm), 1 csoki
du.: 1 alma, séta előtt 1 kis banán
V: sonka, 2 tojás
Mozgás: 8km séta kint
