És eldönthetjük azt is, hogy nem keserítjük tovább. A veszteséget alázattal elfogadjuk, a leckét megköszönjük, hibáinkból tanulunk, és igyekszünk többször azt a hibát nem elkövetni.
Hiába szidjuk a világot, hogy az sodor minket a rossz irányba. Hiába hárítjuk a felelősséget a világra, hogy „az én autóm már nem oszt, nem szoroz, a másik két milliárd úgyis használja”. Hiába okoljuk a világot az emberek szomorúságáért, félelméért, gondolván, mi is ettől vagyunk búskomorak. Igenis a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, igenis rámosolyoghatunk a búskomorakra, s bőséggel adakozhatunk szeretetünkből a világnak - mert igenis számítunk, minden egyes ember számít, és minden egyes embernek joga van a mosolyhoz és a szeretethez." Zaka Dominika (forrás)
