Azzal kezdtem volna, hogy rosszabbul vagyok és hogy hosszú idő után ma lemostam a kocsit (igen, esőben, de már nem láttam ki az ablakokon, olyan sárosak voltak), és felfedeztem, hogy az őz az ajtón is nyomot hagyott, amikor ez bepottyant:
"... Kérlek, ne a megjegyzéseknél tedd közzé, hanem bejegyzésben. Mert ezt olvasnod kell, akár naponta. Nem szövegként, hanem inkább hangként. Hallgasd úgy, mintha a belső hangod súgná, lágyan, kedvesen.
Ismerem a történetedet. Naponta olvasom. Mintha egy film peregne a vásznon, benne te vagy a hősnő. A főszereplő, akinek izgalmas élete van. Több országban jártál, sok érdekes emberrel dolgoztál, ott van az indiai szakács Olaszországban, a főnökeid, az osztrák sztorik. Több nyelven beszélsz, sok területen kipróbáltad magad, voltál boltos, tanító, szobalány, mosogató, felszolgáló... A magánéleted sem unalmas, rengeteg dolgon keresztül mentél, átéltél kegyetlen mélységeket, de mindig találtál megoldást, mindig megtaláltad a kiutat. Csodás ívet ír le az életed. Lefogytál, recepteket kreáltál, rengeteg embert motiváltál és teszed ezt a mai napig. Sokaknak segítettél életmódot váltani. Ne hidd, hogy ezek apróságok. Jó vagy, értékes, kreatív, humoros, csupa szív. A bejegyzéseidet olvasva néha az az érzésem, hogy vannak még benned blokkok, amik nem engedik, hogy előjöjjön belőled mindaz, ami még ott mélyen benned lakozik. Ha elhinnéd, hogy jó vagy, hogy nagyon sok jó tulajdonságod van, sokat segítene. Erős vagy, kitartó, következetes tudsz lenni, előrelátó. Te is tudod, hogy vannak rosszabb napok, rossz szériák, de egyszer elvonulnak majd a sötét fellegek és újra szikrázóan sütni fog a nap. Igazi harcos vagy, csak engedd meg most életed egén a nehéz, szürke felhőket és hagyd, hogy felébredhessen az a szunnyadó oroszlán! ... "