Mai mocorgó a kép alapján:
- 5 perc helyben futás
- 20 climbers
- 20 kitörés
- 10 guggolás
5 kör.
30 napos progi eszközigény nélkül itt
És fitifuti plusz sétaméta:
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2017. november 2., csütörtök
Elég...
Már jó ideje gondom van néhány dologgal. Olyan 43 éve vagyok elégedetlen magammal. Pedig csodaszép kisbaba voltam, szép kisgyerek, nem voltam buta, az iskolát könnyedén elvégeztem nagyon jó eredménnyel (...). Mégis mindig úgy éreztem, hogy elsősorban furcsa vagyok. "Más". Nem olyan, mint a "normális" emberek. Megvolt a gimi is, szereztem két diplomát, írtam egy könyvet németül, tanítottam, a gyerekek nagy része szeretett, a kollegákkal jól kijöttem (...). De az érzés, mi szerint kevés vagyok, nem jó, bonyolult, mit sem változott, sőt egyre erőteljesebben hozzá szegődött társként a ronda vagyok, a kövér vagyok, az engem nem lehet szeretni. Telt az idő, sok országban dolgoztam, sokféle munkát kipróbáltam, a helyem mindenhol nagy részben jól megálltam. Volt egy életszakaszom, amikor pszichiáter segített túllendülnöm saját magamon. Ekkor készült rólam egy átfogó, sok összetevős elemzés, ami megállapította, hogy úgy konkrétan szinte nincs személyiségvonásom, ami "normális" lenne, amiben ne lenne hiba. Na akkor, amikor kimásztam abból a bizonyos mélységből, kezdtem el úgy igazán "dolgozni magamon", "javítani a hibákat". Tartott ez egészen a mai napig. És most azt mondom: elég. A külsőmön sok dolgot változtathatok, ha akarok: festhetem a hajam, sminkelhetem az arcom, lefogyhatok, meghízhatok (...), de belül... Nálam sosem lesz patika rend, mert nem voltam, nem vagyok és nem is leszek tisztaságmániás. Nem fogok a dugámba dőlni, ha nem tiszta a kocsi. Mindig igyekszem pontos lenni, de nem áll meg a világ, ha kések valahonnan 5 percet. Sosem voltam, nem vagyok és nem leszek a társaság középpontja, mert nem én vagyok a nagy dumás. Nem valószínű, hogy valaha is dicsekednék és fényezném magam, mert egyszerűen nem vagyok ilyen. (...) Rengeteg hibám van, amin szeretnék, azon esetleg változtatok, de aztán ennyi. Ha meg valakinek ez a Timi nem tetszik, az nézzen más irányba, akad még a bolygón pár milliárdnyi ember. És ebből az egészből nem is igazán az fontos, amit mások gondol(hat)nak rólam, hanem ami engem illet. Soha nem voltam tökéletes, ahogy senki sem. És mindig is tökéletes voltam, ahogy mindenki. Nem akarok más lenni, nem akarok jobb lenni. Elég, ha vagyok. És mivel november másodikán még mindig gyönyörű idő van, ami szerintem ajándék, nem is vesztegetek erre több szót, sem időt, hanem kimegyek még egy kicsit. Annak -szerintem- sokkal több értelme van. 🙂