A suli kertje. Szerintem mesés. És különleges.
Amilyen különleges az egész épület, az egész itteni tanítási rend, valahogy olyan különlegesek a gyerekek is. Mindenkinek mesélem, mennyire tiszta hangúak, csodás a ritmusérzékük, imádják a zenét, a mozgást, kiderült tegnap az első tánc szakkörön. Nagyon jó a mozgásuk, bátran, szabadon és kreatívan mozognak, ebben is van mit tanulnom tőlük.
Ma kézműveskedtünk délután. Ez sem probléma nekik, ügyesek és szárnyal a fantáziájuk.
Ma délután, szintén suli, hátsó kert. Kis vadon a kis falu kis iskolájának kis terciáján.
A hét szinte minden munkanapján reggel héttől késő délutánig itt vagyok. Otthon készülök előre, óravázlatok, szemléltető anyag, bábok, játékok, feladatlap, digitális tananyag (...). Jól haladok, ha a szeptembert rászánom, később már nem kell ilyen mélységben foglalkoznom ezzel. Addig viszont másra szinte egyáltalán nincs idő. A héten feladtam azt, hogy mindent egyszerre és jól és megcsinálni. Nem tudok és nem akarok szétszakadni. Nem szeretném, ha a mindent egyszerre akarásból szétforgácsolódás lenne, ha a nagy igyekezetben végül nem készülne semmi, csak félig. A morzsák is értékesek, de nem ragasztható belőlük össze kenyér. Arra jutottam, hogy nem jó úgy edzeni, hogy mindig az órát nézem, mert aztán rohannom kell ide-oda. Majd a rohanás közben már azon jár az agyam, hogy ha hazarohantam, akkor gyorsan meg kell szerkeszteni azt. Majd miközben azt szerkesztem, megint az órámat nézem, hogy még ennyiben haladnom kell az előre készüléssel...
Úgy döntöttem, akármilyen jól haladok az edzéssel (már 3 hónapja járok terembe), ezt a hetet kihagyom. Hétfőtől majd megint csinálom tovább. Mivel semmire nincs időm, a héten nem foglalkozom tervezéssel, csak este skiccelem fel, ami másnapra nagyon fontos. És másnap ezt is átgondolom. Hogy ne felejtsem el, felírom egy kis jegyzetlapra, amit a nadrágom zsebébe teszek. Ma is ezt halásztam elő hazafelé vezetve, a kormányt tartva két ujjam közé illesztettem, és ahol kicsit egyenesebb és nem lyukakkal szabdalt útszakasz következett (kb 3 km a 30-ból), rá-rápillantva átgondoltam, mit, hogyan.
Érdekes, hogy a tervezős szisztémát egyébként nem működik. amióta újra tanítok, már a második rendszer használhatatlan. De nem baj, mert rájöttem közben, hogy ilyen formában nincs is rá szükség.
Az "újra tanítok program" egy lecke, ezt már többször írtam. Fantasztikus felismerés rájönni dolgokra, szinte külső szemlélőként látni magam. A "régi" Timi tanító nénit és a mostanit. Két hét alatt tisztán látok sok dolgot. Amiket régen nem jól csináltam. Amit lehet máshogy is. Amit jobban kell csinálni, és amit nem érdemes. Naponta veszek észre ilyesmiket, és azonnal reagálok, változtatok. És érzem, hogy ez így jó.
De mára ennyi a csacsogásból, elnyom a fájdalomcsillapító (mensi), és holnap több órás hegymászós túra a gyerekekkel.
