... az idővel. A "hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon", ahol jelen esetben a munka a kecske, jómagam a káposzta, úgy módosult, hogy a kecskének jól kellett laknia, a káposzta kicsit háttérbe szorult, de csak azért, hogy az elkövetkező héten a kecske menjen a saját útján, a káposzta pedig pihenhessen és növekedhessen amellett, hogy megmarad. Magyarul: egy hétre előre készültem a munkahelyre, kész 22 (azaz, mivel osztott tanrend van, 22x2, vagyis 44) óraskicc. Szombaton reggeltől este fél 12-ig, és vasárnap reggeltől délután 3-ig dolgoztam rajta. Aztán készült gyors ebéd, étrend a jövő hétre és edzés beosztás, elszaladtam a boltba, a lakást is kitakarítottam, ágyneműcsere, mosás, teregetés, még K-val is sikerült pár szót beszélgetnem.
A holnapra szükséges könyv- és cucckupac mellett az előre elkészített reggelim és ebédem is csak arra vár, hogy reggel fogjam, vigyem, vegyem, egyem.
Nem kell mindig kaviár, amit egyébként még sosem ettem, nekem tökéletesen megfelel egy pár perces rántotta is ebédre. Akár napokig egymás után. Hogy ne legyen unalmas, a szombati: sertészsíron 3 tojás, csípős curry, só, aprított petrezselyem, pár csíkocska piros színű paprika felkockázva, serpenyőben megsütve. A mai: hagymát pirítottam zsíron, és kurkumával, sóval fűszereztem, a végén apróra vágott petrezselyemmel megszórtam.
Még ruhát kell keresnem holnapra, bepakolni a könyveket a hátizsákomba (irtó nehéz pakk), esti rutin, kis olvasás, majd szunya. Holnap pedig kipróbálom, hogy működik az osztott tanításszervezés-elképzelésem a valóságban. Szóval holnap én is tanulni (is) megyek az iskolába.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha