Szerda: bonyolult...

Habár ma aláírtam a szerződésemet, az csak 21-től érvényes, ma (16-án) már mégis dolgoztam.

Nem számít, hová vezet ez az út,
Nem kell félni, ha egy kicsit bonyolult.
Minden állomás valamitől más,
Ettől olyan szép az utazás.

Holtidő

Amellett, amit megbeszéltünk előzetesen, kaptam még plusz "megbizatást". Olyat, amin először nevettem, mert azt hittem, vicc, aztán kétségbeestem, de pár óra múlva rájöttem, hogy attól nem oldódik meg semmi, tehát megoldást kell keresnem.

A múltat jobbára a jelen alakítja. Ha az ember kiábrándult és elkeseredett, sötétre színezett gondolkodása csak azokat az eseményeket emeli ki a múltból, melyek igazolják mai elkeseredését. Ám ha igyekszik a tényeket tényekként kezelni; ha nem azt kutatja, mi nem mehet, hanem azt, mi mehet, ha a problémát kérdésként kezeli, mely válaszra vár, nem pedig újabb sorscsapásként; ha a valóság bonyolult közegéből azokat az elemeket lúgozza ki, melyek pozitív tettekbe ötvözhetők – nos, akkor az emlékezete is segíteni fogja ebben. A mélyből azt fogja felhozni a fényre, ami segíti, hogy helyt tudjon állni a mában. Ilyen egyszerű ez. Ilyen egyszerű ez, mert az emberi emlékezés szelektív: sugara mindig arra esik, ami segít igazolni mai látásmódunk helyességét. Ha kétségbeesettek vagyunk, a kétségbeesésünkben segít, ha a megoldásokat keressük, akkor a megoldásokban.

Frank Crane

Most azt mondom: ez így nekem nagy falat. De majd rágom. 😄

Az egyszerűt bonyolulttá tenni mindennapos dolog; a bonyolultat egyszerűvé varázsolni... ez a kreativitás!

Charles Mingus

Ha valaha is szükségem volt a kreativitásomra, lett légyen az bármilyen helyzet, az smafu volt. Itt, most aztán tökélyre fejleszthetem! 😇

Nagyjából megvan a napi beosztásom a tanévkezdéstől. Ez szuper, mert így kicsit előrébb látok az orromnál. Van még idő, át tudom szoktatni magam a korábbi felkelésre, már most látom, hogy a hét napjainak a rutinját hová tudom beosztani (ez még a FlyLady programos dolog, évekkel ezelőtt írtam róla a blogban). A napi rutinok gyakorlatilag maradhatnak, ezek meglehetősen univerzálisak ezek szerint. Mivel továbbra is járok edzőterembe, erre is hagyok majd idősávot, reggel nem fogok tudni teremben edzeni, mert autóznom is kell, a terem meg csak 6-kor nyit, így nem érnék oda a munkába. Na nem sorolok fel mindent, még úgy sem aktuális. És agyontervezni sem fogom a dolgot: az első két hétben amúgy is tutira hulla fáradt leszek, aztán, ha kicsit beleszokok/beletanulok majd a vadi új szituba, akkor majd kicsit könnyebb/gördülékenyebb lesz a dolog.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Répa, tojás, kávé

"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."

Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeim az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.

– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.

– Répát, tojást és kávét.

– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.

Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.

„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."

„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”

Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.

"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."

„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"

Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.

Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé." forrás

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha