(Tavaly is írtam a nyaralás diabetes vonatkozásáról, idén is fogok. Sok okból. Az egyik az, hogy talán kicsit meg tudom mutatni, hogy a cukorbetegség nem olyan áldásos és egyszerű állapot, mint ahogy kívülről látszik. A másik: tavaly is sokan kérdeztetek a diab vonatkozású bejegyzések után, sokakat érdekel ez a betegség, volt, akit motiváltak a bejegyzések arra, hogy elkezdjen legalább sétálni. Aztán azért is írok róla, mert ezzel a betegséggel az élet teljesen más, a testvér élete is, de még a szülőé!)
Tegnap írtam, hogy M. náthás lett és nagyon fáradt. Nem ültünk be már sehova egy szódára, hazajöttünk. Mérés (egy cukorbeteg életében ez vércukormérést jelent), zuhany, kis beszélgetés. És már 3/4 10 volt, este. M. 16 éves, de este 10-kor még be kell adnia magának az esti inzulint. Ha fáradt, ha nem, ha álmos, ha nem, fent marad. Nem panaszkodik, a betegsége miatt azért néha morog (otthon vannak nagy kiborulások is, érthető...), de csinálja. Mondjuk nincs is más választása. Az esti szúrás előtt szokott még mérni egy "biztonságit". (És most nem megyek bele az értékek elemzésébe, mert van ugyan egy nagy könyvben megadott tól-ig vércukorszint határ minden esetre, de ezer dologtól függ ennek az életben való értékelése.) M-ra bízom mindig a döntést, ha én vagyok vele, tegnap este a mérés után azt mondta: mérjek vissza éjfélkor. És elmondta, ha x az érték, mit tegyek, mi legyen, ha y, és mi, ha z. És vagy 3-szor megkérdezte fél percen belül, hogy akkor ugye jössz mérni? Szerencsére tökéletes volt az érték, aludtunk.
Délelőtt bevásárlás, minden étel, ami kell két napra (magamnak kenyérsütés), hiszen hétfőn elutazunk Mohácsról. 😉
Ebéd, ahogy megbeszéltük: sajtos tészta a többieknek (2 adag hagyományos, M-nak teljes kiőrlésű tésztából), nekem sült hús, zöldség (már előre elkészítettem).
Már első nap beosztottuk a mosogatást is, minimálisan, de a gyerekeknek is részt kell vállalniuk benne, ma én voltam a soros.
Aztán M. ötletére elmentünk Pécsre, a Mecsextrém Kalandparkba, ami kaland volt a javából! 😃
Kötélpálya...
... bobozás...
... séta...
... trambulin ... (amin P. simán, többször is megcsinálta a dupla szaltót)
... rodeo ...
... bringapálya ...
... kosárlabda ...
... rengeteg mindent kipróbáltunk.
M. jól bírta, ma egész nap nem volt hipo (!), a legmagasabb érték 12 volt, de hát volt is adrenalin bőven, sőt!
Mindenki rendesen elfáradt, a vállamnak extrém volt a terhelés, így kapott egy Flector tapaszt. De ez elmúlik. M. este 10-kor inzulint szúrt, egész jó értéket mért. Aztán elbeszélgettük az időt este 11-ig. Volt élmény bőven! Ekkor újra mért, szépen elindult felfelé az érték, így mérek éjfélkor.
Holnap délelőtt csomagolás, aztán vizes kalandra fel! :)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
