Még négy év kihagyás után sem volt furcsa visszamenni tanítani. A hatodikasoknak és a nyolcadikasoknak anno én voltam az elsős tanító nénije (kis felmenő rendszer van itt), a felsősöket anno tanítottam alsóban. Az alsósok voltak újdonság, a tanári kar cserélődött-bővült rendesen. Májustól helyettesítettem egy kolleganőmet, aki sajnos meghalt.
Ma volt az utolsó tanítási nap, ez hagyományosan játékos sport nap a suliban. Sok feladat volt, sorversenyek, állomások, gokart, roller, vízbomba, aszfaltrajzverseny... Még szombaton évzáró és ballagás, aztán a gyerekeknek vakáció. (A képeket direkt homályosítottam.)
A nagy meleg sokat kivesz belőlem. És ma is már reggel korán meleg volt. Mivel a héten már három edzés volt, mára pihenő volt konkrét edzés terén, csak a séta maradt. Az sem volt egyszerű, mert a tegnapi géppróbálgatástól úgy alaposan izomlázam van.
R: 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé, fél doboz tonhal (65g), 1 kenyér
E: 4 palacsinta, csokokrém, marék málna
Du.: marék mogyoró (amíg vártuk a buszt a napközi után, beszélgettem és mogyiztam a gyerekekkel)
V: 1 fasírt, 1 vajas-májas-paprikás kenyér, 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
Az ebédig oké volt a kaja. A mogyi belefért a napi CH-ba (a pöttyös arcom meg majd kisimul). Munka után, itthon mondom: megnézem a jegyzetemen, mi lesz a vacsora. Hol is van? Ja, a mappámban. De hol a mappa?? Hát itthon nincs, úgyhogy megint a suliban hagytam... Benne az agyam, az emlékezetem. És már fogalmam sincs róla, hogy múlt vasárnap mit terveztem mára, mit vigyek holnap a munkába... Így jártam. És így lett a mai rögtönzött vacsi az, ami. És így fogok reggel valami ebédnek valót majd kitalálni. Mert ma este már nincs erre energiám.