Hetzmannsdorf nagyon nem tett jót. Csak hezitáltam azon, hogy visszamenjek-e még, jól elbizonytalankodtam fél évig. Ekkor az Univerzum megelégelte a vergődésemet, gondolt egyet és felajánlotta a beugrást a suliba két hónapra. Ezt már badarság lett volna nem elfogadni.
Hetzmannsdorf nagyon jót is tett. Tanított. Nemcsak az ápolás, a demencia kapcsán, hanem -azt hiszem- nekem ott dolgom volt. Magammal. Rengeteget tanultam a hét hónap alatt magamról is.
- Megtudtam, hogy sokkal türelmesebb is tudok lenni.
- Megéri nem idegeskedni, nem felhúzni magam főleg olyan dolgokon, amiken nem tudok változtatni.
- Amellett, hogy elvégzem a munkám, önmagamra is tekintettel kell lennem.
- Ha én jól vagyok, a környezetemet is jobbá tudom tenni.
- Vannak dolgok, amikre a két fül módszer a legjobb megoldás: egyik fülemen be, a másikon ki.
- Elég, ha a magam dolgával foglalkozom, a másoké nem tartozik rám.
- Ne akarjak segíteni annak, aki nem akarja, hogy segítsenek neki.
- Ne vegyem a szívemre a dolgokat. Főleg ne más dolgát.
- Nem kell a legjobbnak lennem, elég, ha jó(L) vagyok.
- Ha az önmagammal szembeni elvárásaimat csökkenteni tudom, akkor nem lesznek túlzó elvárásaim másokkal szemben sem, ezzel pedig rengeteg bosszúságtól óvom meg magam.
Most pedig "ellenőrizhetem", hogy jól csináltam-e, megtanultam-e a lecké(ke)t.
A telefonom megadta magát, így elérni sem tudtok, én pedig nem tudok fotózni és képet felrakni a blogba. Holnap megpróbálok elérni egy telótudort, aztán kiderül, hogyan tovább.
Sütöttem ma kornspitz-et és magos zsömit is, fantasztikusan szépek lettek, fotó sajnos most erről sincs.
R: 1 vajas-paprikás kenyér, negyed keto kávé, a maradék 1 kenyeret és 3/4 kávét gyorsan becsomagoltam és vittem magammal, kicsit kapkodósra sikerült a reggel, nem volt időm otthon megenni...
E: 2 szendvics a kenyérkémből
Mozgás: 3.5 km munka előtt + ez.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
