Iszonyatosan áprilisi idő volt ma. Kis napsütés, havazás, eső, és egész nap viharos, jéghideg szél. Én egész nap tudtam volna aludni, A. már nem igazán... De ez is elmúlt.
Az itteni szabad órákban az -is- a jó, hogy nem gondolkodsz, hogy kimenj-e, hanem boldogan szárnyalsz kifelé a kapun. Édes mindegy, hogy esik-e az eső, viharos-e a szél, süt-e a nap, és totál mindegy, mi van rajtad. Egyetlen pillanat alatt eldöntöd az útirányt, rápillantasz az órára, aztán uzsgyi, irány ki, el, minél messzebbre, minél gyorsabban! Ma pedig iszonyat hideg volt, tempózni kellett rendesen, hogy ne fázzak.
Ezek az itteni rohangálások nagyon fárasztóak, mert alapból rendesen fáradt vagyok. Sokat kivesznek belőlem, a mai konkrétan megterhelő volt a csípőmnek és a vádlimnak, de hiába határozom el, hogy oké, akkor ma csak lassan, ma csak keveset, ha egyszer pontosan úgy történik, ahogy az előző bekezdésben írtam. Valahányszor csak jön valaki és kapok egy kis szabadidőt.
A nap végére pedig még gyűlik a kilométer, mert elég stresszesek az esték itt, levezetni pedig az udvaron szoktam, rohanással...
Még 9 nap.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
