Szombaton Hőgyész, Pécs, mozi, A fehér király.
(A film magyar regényből készült. Aki egyidős velem -vagy idősebb-, kapásból beazonosíthatja a szitut, hiszen ilyen társadalomban nőttünk fel. Aki egyidős velem -vagy idősebb, vagy fiatalabb, de nyitott szemmel él-, kapásból beazonosíthatja, hogy ilyesmi társadalomban élünk... Nem megyek bele, de nem szabad(na) hagynunk, hogy így legyen...)
Nagymamámmal, akinek érdekes terve van 2017-re...
Vasárnap Mohács, majd este Budapest.
M. talált egy könyvet, megkaptam. Megkaptam, de még nem olvastam végig.
A húgomékat nagyon régen láttam, utoljára akkor, amikor Korneuburgból, a tárgyalásról jöttem hazafelé és nagy bátran be merészeltem vezetni a -nekem, kocsival- naaagy Budapestre. A húgom dolgozott, M-nak iskola volt, P-nak suli szünet, így össze-vissza találkoztunk a fent töltött két nap alatt, de legalább picit együtt voltunk.
A húgom ketos sütivel, kávés golyóval várt. (Pedig nagyon feszített tempójú életet él, minden nap munka után főz másnapra M-nak, mert a sulijában nem megoldható a szénhidrát-számolt ebéd, pedig szüksége van rá, mert cukorbeteg; két gyereket nevel egyedül, és nem folytatom. Mindemellett még rám is figyelt a "mindenmentes", ketos sütivel, salátát, zöldséget is vett, hogy legyen nekem is.)
A húgom tehát dolgozott, M. jött-ment, P. otthon volt. Igazán bébiszitterkedni már nem kell, mert 11 és 15 évesek a gyerekek, még ugyan nem nagyok, de az tuti, hogy nagyon kamasz mindkettő. Talpraesettek, ellátják magukat, de azért nem árt, ha van egy felnőtt a közelben. Egy felnőtt -én-, aki a 15 éves unokaöccsétől örökölt most pár pólót. Attól a gyerkőctől, akit nem is olyan régen tartott a karjában, amikor megszületett. (Jesszusom, egyszerűen röpül az idő...)
Hétfőn M. iskolába ment, a húgom dolgozni, mi P-val a Kökibe. Dolgunk is volt, meg én már ezerszer elutaztam mellette, de még sosem voltam bent. Most láttam. Fent is. Mert hogy van egy tetőterasza, futópályával!
A kávéimat a húgom gyártotta, egyszerűen a világ legjobb kávéja az övé.
Ment a játék is ezerrel.
Este is, amikor már majdnem mindannyian együtt voltunk.
Az idő most is gyorsan telt. Kedden (ma) délelőtt P-val voltunk otthon, kipróbáltam az otthoni edzőtermet. Lett is estére izomlázam.
Sétáltunk is, aztán én délután hazajöttem.
Mert dolgom van holnap, csütörtökön is, és pénteken kora hajnalban már az megint az M6-oson fogok száguldani, csak éppen az ellenkező irányba, megyek dolgozni Ausztriába...
Vettem Pesten tojást, mivel holnap ünnep, zárva minden. Kenyeret sütni Ausztriára, hogy ne mindent az utolsó napon kelljen. Pontosan a fele épségben ért haza, a többi folyékony állapotban. :)
