Irtó kemény este volt. Vannak emberek, akiknek nem lehet jót tenni, hát itt ez a helyzet, halmozottan. Este 11-kor sikerült ágyba imádkozni A-t, de én úgy elfáradtam idegileg, mint máskor a 14. itteni napon. Iszonyat nehezen sikerült elaludnom, fél 8-kor pedig már felkelt A., így én is. Úgy éreztem magam, mint akin minden úthenger átment. A. el-elbóbiskol délelőtt a konyhaasztalnál, én csinálom a dolgomat: zombiként reggeliztetés, mosókonyha, takarítás, vasalás... Amire a főzésre kerül a sor, már olyan fáradt vagyok, hogy felőlem aludni is mehetnék. És ez még csak az ötödik nap... Még nem lehetek fáradt.
Délután ledőltem majdnem egy órára, szerencsére A. nyugodt volt. Aztán lassan-lassan feléledtem. Fitt persze nem voltam, de hamarosan este lesz és alhatok újra.
Jókat és finomakat főzök, sokszor más A-é, a mai ebédnél pedig megint azért tettem tésztát a saját tányéromra is, hogy A-nak kevesebb oka legyen a kritikára, kukacoskodásra.
Még 9 nap.
Délután ledőltem majdnem egy órára, szerencsére A. nyugodt volt. Aztán lassan-lassan feléledtem. Fitt persze nem voltam, de hamarosan este lesz és alhatok újra.
Jókat és finomakat főzök, sokszor más A-é, a mai ebédnél pedig megint azért tettem tésztát a saját tányéromra is, hogy A-nak kevesebb oka legyen a kritikára, kukacoskodásra.
Még 9 nap.