BÚÉK !

Boldog új évet kívánok!

Szombat, szilveszter, Ausztria 14/9.

Az egész 2013-at az akarás jellemezte. Meg akartam találni a nekem jó étrendet, meg akartam találni a megfelelő sportot, boldog akartam lenni... Fejben kerestem az utakat, de gyakorlatilag kényelmesebb volt a saját páncéljaimba zártan néha-néha kikandikálni egy-egy résen. És ennyi.

2014-ben végre megtalált a ketogén étrend, de ezen kívül a húsvéti eljegyzési ál-boldogság után megkezdődött a zuhanás szabadesésben és nem is álltam meg, csak a poklom fortyogó, legeslegmélyebb bugyrának a bűzös legmélyén.

2015 első harmadában lassan, de biztosan elkezdtem kimászni a gödörből. Rengeteg élet-feladatot kaptam, nehezebbnél nehezebb helyzeteket kellett megoldanom. De ekkor már tudtam, hogy mindez értem van. Hogy minden egyes megoldott helyzettel több leszek, erősebb. Életem eddigi negyven éve alatt nem volt ennyi történés, nem kellett ennyi döntést hoznom, de mindez kellett ahhoz, hogy idén, immár negyvenegy évesen legyek annyira tisztában magammal, hogy a szeptembertől kezdődő, határozott döntéseket elváró szituációkban két lábbal tudjak a földön állni. Szeptemberben hirtelen felmondtam a munkahelyemen. Aztán jött az ominózus bécsi egy hetem. Itt aztán tényleg megtanultam, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Az ezt követő egy hónapban az volt a lecke, hogy megtanuljam: az ígéret szép szó, ha megtartják, az ritka. Avagy attól, hogy valaki(k) konkrétan megígéri(k), hogy szerez(nek) munkát, nem lehet teljes mértékben rá(juk) hagyatkozni, de legalábbis nem érdemes megvárni, amíg éhen hal az ember és hajléktalanná válik. Ez most nem túlzás, nagyon közel álltam hozzá. Ám ugyanezen hónap alatt megtapasztaltam, hogy nagyon sok jó ember vesz körül és hogy az Univerzum/Sors/Isten (...) szeret és maximálisan mellettem áll. Nem kértem, mégis kaptam segítséget. Anyagiakban is, lelkiekben is. És szereztem munkát is, nem is akármilyent, ugyanis valóra válik egy régi nagy álmom is: repülhetek!

2016 első öt hete tele lesz újdonsággal, megmérettetéssel, izgalommal, várakozással: három ország, több ezer km utazás szó szerint földön, vízen és levegőben, főzőműsor casting, új munkahely, a húgom álmának valóra váltása, aminek nem tervezetten, de örömmel én is részese leszek...

A fenti sorokat írtam a tavalyi összefoglalóban.

Minden mindig változik. Korábban mindig változni, változtatni akartam. Most úgy gondolom, nem kell állandóan a változást akarni, a változtatást hajszolni, hanem meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy semmi nem olyan, mint az előző percben, mint tavaly, mint öt-tíz éve. Meg kellene tanulni elfogadni azt, ami a változással jár és ez alapján alakítani az életünket úgy, ahogy szeretnénk.

Nekem a szilveszter az idén ugyanolyan munkanap, mint a többi. És ugyanúgy, mint minden munkanapban, a maiban is igyekeztem azt meglátni, ami jó, ami szép és emellett elfogadni mindazt, ami kellemetlen vagy rossz.

Délelőtt A-hoz jött újévet köszönteni egy rokona, tőle kaptam a Glücksschweint, a szerencsemalacot.

Dolgozhattam, melegben voltam, volt miből főzni, finom lett az ebéd, tiszta víz folyik a csapból, amivel el tudtam mosogatni.

Délután jött A. lánya, kimehettem kicsit. Habár iszonyatosan fáradt vagyok, jólesett a fagyos, friss, tiszta levegő, a mozgás. És fantasztikusan jól simogattak a napsugarak.

Fotózhattam, csodaszép dolgokat.

Még pezsgőt is hozott A. lánya nekünk, hadd "bulizzunk". (A-nak szegénynek fogalma sincs arról, hogy szilveszter van...)

Pár óra van vissza az évből. Az etapomból pedig 5 nap.