Egy betegség több mindenre jó. Például nem kérdezi, ráérsz-e pihenni, hanem ágynak szegez. Nem könyörög, hogy mostaztánmáridejelenne átgondolni dolgokat, hanem kapsz egy pofont: taknyot, fájdalmat, lázat. Amiben vagy elmerülsz, kihasználod, vagy mindent megteszel, ami megfelel az elveidnek és ami tőled telik, azért, hogy talpra állj.
Az elején az első verziót választottam. Már napok óta éreztem, hogy lappang bennem valami (=voltak dolgok, amik foglalkoztattak), de reméltem: elmúlik (=majd megoldódik magától). Ahogy erősödtek a tünetek (=ahogy egyre többet agyaltam), úgy kezdett az előző zárójel előtti és zárójeles dolog egyre inkább egybe folyni. És mélyülni, azaz egyre betegebb lettem. Kedden maximálisan a szőnyeg alá söpörtem a kérdéseimet és átadtam magam a betegségnek. Felment a lázam is, hurrá. Legalább volt időm filmet nézni, jöhetett a Rocky összes és ma a Reszkessetek, betörők! (amit én minden évben megnézek, megvan DVD-n, imádom).
A film után, ma kora délután, ahogy bóbiskoltam a gyűrött ágyneműben a koszos zsepik között, a vizes poharam, a lázmérő mellett, egyszer csak felvillant előttem a kérdés: miért csinálod ezt? miért teszed ezt magaddal? nem lenne egyszerűbb megbeszélned magaddal ezt a dolgot?! Persze, hogy a következő munkaetapról szólt. Mert beleesik a karácsony, a szilveszter, az újév. És mennyivel egyszerűbb lebetegedni, beteget jelenteni és lemondani ezt a két hetet, mint csalódást okozni családnak, barátoknak azzal, hogy nem leszek itthon az ünnepek alatt. Mert hogy ez motoszkál bennem, amióta elvállaltam ezt a két hetet. Furcsa lesz, persze, idegenben, munkával, család nélkül karácsonyozni. De január 6-án már jövök is haza. Szinte mindenkivel elő-karácsonyoztunk, kicsit ünnepeltünk, bár nekem még mindig az a legszebb az ünnepben és a hétköznapokban is, amikor együtt lehetek azokkal, akiket szeretek. Mindegy, milyen apropóból. Szóval megbeszéltem magammal, hogy elvállaltam ezt a munkát, gyerekes lenne egy "nátha" miatt lemondani. Ha már igent mondtam, akkor vállalom érte a felelősséget.
Van egy fél órás kedvenc "meditációm", azt megcsináltam, és az előbbi döntésemmel karöltve ezek után határozottan jobban éreztem magam. Neki is álltam egy-két dolognak, hiszen holnapután utazom, és haladtam is. Bekocsiztam a boltba is, és ha már a városban voltam, vettem sorsjegyet, amin nyertem egy ezrest. Gyűjtögethetek, ilyen közös költség összeget hozott ki nekem a képviselő:
Nem rossz, ahhoz képest, hogy mindig csak fél hónapot vagyok a lakásban, talán még kevés is ;)
(A dologgal nem foglalkozom, elírás lehet talán, a közös költséget adom a főbérlőnek, ő fizeti be, majd tisztázzák ezt is.)