Péntek, hazautazás, Magyarország 1.

(Fura dolog ez az interneten való naplóírás. A legelején nem gondoltam volna, hogy bárki is olvasni fogja, amit leírok a blogba. Aztán élveztem, hogy egyre többen olvassák. Írtam bejegyzéseket kérésre is. Aztán egy alkalommal készült egy írás, ami annyira, de annyira személyesre sikerült, hogy nem osztottam meg. Akkor napi 2-4000 ember kattintott a blogra. 

Ma már ritkán nézem a statisztikát. És amikor írok, egyre inkább naplószerűen teszem, mint amikor még tollal, füzetbe jegyeztem le magamnak a gondolataimat. De azért ez mégis egy nyilvános blog. Nem szeretném titkosítani, mert tényleg sokaknak segítenek a receptek, a módszerek, amik átsegítettek bizonyos problémákon, életszakaszokon. Az utolsó magyar munkahelyemen történtek miatt azonban azóta mindig megkérdezem mindenkitől, mit/hogyan tehetek közzé és néha átfogalmazom a mondandómat. Ha valami lelkileg mélyen érint, akkor viszont írok, leírom, ami jön belőlem és nem gondolkodom. 

Itt jön az, amiért még fura a netes naplóírás. Ugyanis az irományaimat olvassák. Hús-vér emberek. Akiknek véleményük van és néhányan le is írják. Minden véleményt elolvasok és nagyon sokat tanulok belőle. Sőt köszönöm, hogy segítetek ezzel nekem.)

(A bejegyzéseknek igyekszem olyan címet adni, hogy ha később keresek valamit, könnyű legyen megtalálni. Mostanában annyira sok felé járok, annyi minden történik, hogy nehéz megfelelő címet találni.)

Tegnapelőtt itthon aludtam, hajnalban utaztam ki egy új helyre Ausztriába ápolni.

Aznap ott aludtam a néni házában (nem az ő háza van az előző bejegyzés képén).

Tegnap a néni meghalt, a fiáéknál aludtam.

Ma hazautaztam, itthon alszom.

Ma reggel sikerült lefixálnom a hazautazást, ami gyors volt. Itthon csak boltban voltam, aztán folyamatosan telefonáltam, mindenki kíváncsi volt rá, jól vagyok-e, hogy viselem az újabb halálesetet, hogyan tovább.

Megvan a következő munka is: jövő pénteken utazom.

Iszonyú fáradt vagyok. Mintha a két hetet ledolgoztam volna. Szerintem így jön ki a stressz.

Lenne mit csinálnom, de legokosabb, ha elteszem magam holnapra. 

Hoztam a képeket a két nap Ausztriáról:

Ausztria, utolso utani nap

F-eknal aludtam hat, a vendegszobaban. Apam helyett apam volt es felesege, M. anyam helyett anyam. Ugy bantak velem, mintha csaladtag lennek, mintha mar regrol ismertuk volna egymast. A hazuk hatalmas, csak az eloter akkora, mint az alberletem, a szobam szebb volt mint egy harom csillagos szallodaban.
Nem aludtam jol, bar az agy nagyon kenyelmes volt.
Reggel friss pekarut hoztak a boltbol, egyutt reggelztunk. M. egy vagon kajat keszitett nekem az utra, pakolt egy zacsko gyumolcsot, asvanyvizet, kavet, szendvicset, vagy negy csomag napolyit... Mondtam, hogy ezt normal esetben sem tudnam egy nap alatt sem megenni, de azt mondta, akkor megeszem otthon...
C., Oma lanya kifizette a beremet. Ket nap helyett harom napra es megkaptam a teljes ket hetre a SV-ot (TB-t) is. Es egy levelet, amiben megkoszonte a maga es a csalad neveben, hogy jol bantam Omaval es vele voltam a vegeig.
Ma reggel a reggeli utan F. es M. elvitt kocsival Retz-be, megmutattak a varost. Aztan visszajottem Oma hazaba, itt varom a buszt, ami kb 11-re lesz itt ertem. A kulcsot majd a postaladaba dobom.