Két hónapja még nem tudtam tejhabot készíteni. Nem ment. Pedig vittem is be tejet a boltba, gyakorolni, de csak néha sikerült valami kis halvány habocska, inkább pár buborék a felszínre. Aztán hanyagoltam a témát, sosem voltam a pultban, hanem felszolgáltam, nem is volt rá szükség. Aztán ahogy telt az idő, már szinte mindent tudtam, csak a tejhabot nem. R. megmutatta az ő technikáját a tejhabhoz. Kipróbáltam és bevált. Azóta szinte mindig egyedül dolgozom, tehát pultos is vagyok, így napi szinten gyakorlom a tejhab készítését, ami szépen hozza is az eredményeket. Ma már igazán jól megy, és kimondottan élvezem, hogy szebbnél szebb dolgokat tudok már a tejhabból kreálni. Tanulság: a gyakorlás tényleg hasznos. És nem kell mindig, főleg nem rögtön a tökéletes, a nagyon jó is jó. A türelem pedig rózsát terem.
Ma furcsa dolog történt. Reggel szörnyen kelekótya voltam, elfelejtettem, kevesebbet vittem ki, rosszul értettem (...). Szerencsére humorral és a vendégek kedves-normális hozzáállásával semmi komoly galiba nem történt. A furcsa nem ez volt, hanem az, hogy mintha ezt elvágták volna, egyszer csak "visszarendeződtem" és ezzel egy időben mintha valami "pozitív port" fújtak volna rám, elkezdtek potyogni a dicséretek. Majd áramlani. Csak kapkodtam a fejem. Most meg is néztem a mai horoszkópomat, poénból:
"Több a tennivalód a munkahelyeden, de a lelkesedésed is sokkal nagyobb, mint máskor. Ha kedvvel látsz neki a teendőknek, akkor sok sikerélményben lehet részed a napokban! Ha szereted is a munkádat, akkor egyenesen szárnyakat kapsz majd!"
A másik dolog: ma tízezer százalékban meggyőződtem arról, hogy a gondolatok teremtik a valóságot. Felsorolni se tudnám, hány, a fejemen átsuhanó gondolat realizálódott. Főleg azok, amikre nem koncentráltam, hanem amiket "csak úgy", "lazán" gondoltam, amik csak úgy "meglebbentek" a fejemben. Komolyan mondom: félelmetes.
A harmadik: nagyon szeretek segíteni, ha kérik, tanácsot adni. Gyakorlom is. Hiszek abban, hogy valahol, valahogy visszakapjuk azt, amit adunk. Nem mindig ugyanúgy, nem mindig ugyanattól, de visszatér a jótett. Azért hiszek ebben, mert tapasztalom. (Azért tapasztalom, mert hiszem? ;) ) Ma ezt is fokozottan tapasztaltam, hihetetlen helyzetekben gyakorlatilag magától ott termett a megoldás, jött a segítség, hárult el az akadály, nem győztem hálát adni az égnek. Egészen konkrétan a teljes napon mosollyal az arcomon mondogattam, hogy "Köszönöm!".
Nagyon sok volt a poén, a nevetés, a kedvesség, a humor a rengeteg munka mellett. Valamiféle szeretet-burok, pozitív energia-páncél vett körül, egyszerűen lepattogtatta a negativitás-szikrákat, el sem jutott az agyamig a hangos szó. (update 2016.08.22.)
És a nap kihívása: egy süketnéma asztaltársaság rendelését vettem fel. Nagyon nem volt egyszerű, de türelmesek voltak és nagyon aranyosak.
Reggel fél hétkor kaptam be két darabka kenyeret, enni aztán csak akkor volt időm, amikor este fél 7-kor hazaértem...
