Fáj a fejem.
Fáradt vagyok.
Most nem.
Nekem ez nem megy.
Nincs rá időm.
Á, semmi értelme.
Fáj a lábam.
Majd délután.
Nekem erre nincs pénzem.
Így képtelenség.
Tönkrement a cipőm.
Én nem így csinálnám.
Ez nem jó így.
Ezt nem engedhetem meg magamnak.
Meleg van.
Esik az eső.
Nekem nincs segítségem.
Egyedül ezt nem tudom.
Sajnos nem telik kajára.
A francba, túl hangos!
Ez így nem lesz jó.
Ez még belefér.
Ez is belefér.
Most már olyan mindegy, megeszem ezt is.
Húsz perc torna? Neki sem állok, nincs értelme.
Inkább elmosogatok.
A fenébe, már megint ugyanaz a szám megy!
Majd sütök holnap kenyeret.
Leszakadnak a lábaim.
Iszonyat fáradt vagyok.
Nem megy.
Nem.
Nem..
Nem...
Jesszusom, ki ez a nő?! Ki költözött belém? Ki ez a negatív, sipákoló, panaszkodó, rinyáló szerencsétlenség? Hogy nem én, az egyszer biztos. Vagy ennyire megváltoztam? Elfelejtettem volna, mennyi csoda van az életben? Meg sem hallottam a madarakat az én kis arborétumomban... Nem néztem meg egyetlen naplementét sem... Nem hallgattam a ház előtt játszó gyerekek beszélgetését, pedig azon mekkorákat szoktam nevetni... Nem is nevettem... Teljesen belefeledkeztem abba, ami nincs, nem arra figyeltem, ami van. Arra koncentráltam, ami nem jó, ami nem tetszik, ahelyett, hogy láttam volna, mennyi kincs van a birtokomban. Írni sem tudtam: éreztem, hogy semmi értelme bejegyzéseken keresztül csak panaszkodni és feketére színezni a sztorimat.
Néhány dolog a közelmúltban fejbe vágott. De csak ma esett le a tantusz.
Keresztapámat megműtötték. Daganat. Ma volt kötözésen, még egy hét, amíg megjön a szövettan eredménye. Sosem volt beteg. Talán még náthásan sem láttam soha. És egyszer csak észrevesz valami furcsaságot magán, háziorvos, szakrendelés, műtét és most várakozás... Ma reggel döbbentem rá, hogy ez bárkivel előfordulhat. Velem is. Egyik pillanatról a másikra. Váratlanul. Hívatlanul. Kegyetlenül. A negatívkodásom pedig biztosan nem megelőző tényező. A halogatás sem. Ki ez a nő, aki húz lefelé?
Ma reggel villant be az is, hogy mennyire sok ismerősöm hízott mostanában, nem keveset. Én is. De én nem akarok újra kövérre hízni, nem akarok puding lenni. Annyit harcoltam azért, hogy ne legyek túlsúlyos, olyan sokat szenvedtem és már annyi mindent elértem, mi ez az "egyáltalán nem érdekel, mit/hogyan eszem", ki ez a nő, aki azt mondja a fejemben, hogy MAJD egyszer újra edzeni fogsz? Mit dumál itt nekem, hogy de X.Y. is hízott és őt sem zavarja? Miért próbálja telebeszélni a fejem azzal, hogy elmúltam 40, most már olyan mindegy? Egyáltalán mit keres a gondolataimban?
Az a nő kapásból feladná. Tény, hogy akadnak nehézségeim, de az is tény, hogy a siránkozásra pazarolt energiámat arra is fordíthatom, hogy ebből a helyzetből a legjobbat kihozzam. Tényleg nem felemelő éhesnek lenni, valóban egyértelmű, hogy mivel nem táplálkozom kiegyensúlyozottan, az energiaszintem sem verdesi a mennyezetet, de ez még korántsem tragédia, és egyedül én döntöm el, mihez kezdek ezzel, nem az a "másik nő", nem az "egóm" vagy nevezzük akárminek.
Olyan volt az elmúlt jó pár nap, mintha Csipkerózsika-álomba merültem volna, önmagamban, egy belső, fekete szál-örvény mentén, egyre csak lefelé. De szerencsére hamar felébredtem.
A teljesség igénye nélkül megpróbálom összeszedni az elmúlt pár nap képeit, eseményeit:
Hétfő (munkanap):
R: szokásos
E: 1 szendvics
V: kínai csirke (nagyon csípős), zöldséges rizs (M-tól, köszönöm!)
Mozgás: 5.8km
Kedd (ballagás Budapesten):
(A munkahelyen már akkor szóltam, amikor oda kerültem, szó nélkül beírtak szabira.)
R: szokásos
E: sült hús, krumplipüré, rizs, savanyúság
Délután süti
V: -
Mozgás: 7km
Szerda (munkanap):
Ilyen szépségeket is lehet kapni a munkahelyemen. Mivel másfél-két mappa tojás árába kerül egy darab, még úgy sem éle vele, hogy 30%-os engedményt kapok rájuk a főnöktől.
A nap nagy részében kipakoltam a teraszra, majd a felhőszakadáskor be, aztán mindent szárazra töröltem, kipakolás..., és ez így ment szó szerint egész műszak alatt. Egyszer kint ragadtam egy ernyő alatt pár percre.
R: szokásos
E: sült csirke, savanyú (húgom csomagolta tegnap, köszönöm!), 1 szendvics
V: 1 szendvics, málna (M., köszönöm!), mogyi
Mozgás: 5.8km
Csütörtök:
R: szokásos
E: 2 pár virsli, mustár
Délután süti (anyutól), cseresznye (P., köszönöm!), mogyi
V: -
Mozgás:
- R. Réka 2010/20 perc comb
-12km
M. is küldött nekem egy cipőt, itt is köszönöm!
Holnap munka, ráadásul nyitós leszek, úgyhogy ideje aludni menni. És nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ne ilyen későn kerüljek ágyba, mert ott még olvasok és képes vagyok kiolvasni egy könyvet, reggel meg ugye kelni kellene, frissen, fiatalosan...
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha