Nagyon mozgalmas, kusza napokat élek hetek óta. Sok minden történt, de leginkább sok mindent éltem át, ha lesz rá időm/energiám, megírom. A cseresznyét tegnap emelték a habostorta fölé, nagyon nem akartam, hogy rátegyék. Mázlim volt. Ma viszont felkerült a torta tetejére....
Tegnap még nagyon féltem, imádkoztam azért, hogy ne történjen meg. Mert sem én, sem a helyzet nem érett még meg rá. Ma viszont megtörtént, mert meg kellett történnie előbb-utóbb. Már nem félek. Izgulok kicsit, de ez rendben. Holnap minden kiderül, délutánra-estére az egészen és biztosan a hasznomra válik majd.
Mentem az előbb még egy kört a lakásban és találtam egy madártollat.
Még régen, a depis korszakomban egy blogolvasó írt nekem az Angyalokról. Hogy léteznek, itt vannak, mindig, segítenek, vigyáznak rám. Csak figyeljem a jeleket. A toll is egy jel. Amikor rápillantottam ma este, elmosolyodtam és annyit gondoltam: ha ez igaz és itt vagy(tok), Angyal(ok), akkor köszönöm.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha