Kedd: és egyszer csak félmaraton...

Étek	Mozgás
R: 2 vajas-sós-paprikás saját kenyér, keto kávé	Reggel: Les Mills Pump and burn (12 kg), 4.5 km levezető futás
E: rántotta (1 tojás, 2 ek zsír, kolbász, csípős paprika), 1 vajas-sós kenyér, keto kávé	Délután: 21 km futás J
V: tonhal saláta és 10 deka mogyoró

Korán ébredtem (4 óra 5-kor), így bőven volt idő az edzésre és utána a pepecselős takarításra.

Délután -is- sok mindent csináltam, főleg munkakeresés volt, aztán tele lett a bugyrom mindennel és ekkor jött az agyban motoszkálásból az ötlet: "Lefutom a félmaratont". Mentem, lefutottam. Így lett a mai futás 25.6 km.

Olyan hirtelen ötlet volt, hogy egyáltalán nem is készültem fel rá. Még vizet se vittem. A 9. km-nél gondoltam először, hogy megállok. De a következő gondolat az volt: félmaratonra jöttél. A 14. km-nél kezdett sajogni a talpam. Majd a lábfejem. A vádlim. De láttam magam előtt leírva, hogy "21 km", és már olyan közel jártam. Az utolsó 3 km már szenvedés volt. Éhes voltam, mindenem fájt, szédültem, már alig izzadtam, csak melegem volt. Sokat sétáltam, de az még rosszabb volt. És itt kikapcsolt az agyam. Hazafelé vettem az irányt és minden mozdulatommal az visszhangzott bennem: megcsináltad, megcsináltad, megcsináltad! Hatalmasat nyújtottam, ami iszonyatosan fájt. Mostanra pedig olyan izomlázam van, hogy maga az egy helyben ülés is merő egy fájdalom. Viszont a boldogság, az leírhatatlan. Én, az egykor kövér, lusta csajszi mindenféle előkészület nélkül egyszer csak gondolok egyet, hogy én akkor most futok 21 km-t. És indulok. És futok. Sőt nem adom fel, hanem végigcsinálom. Én, aki rengeteget dolgozik a belső csendjén, és még mindig úton van, hiszek magamban. Hiszek abban, hogy le tudok futni 21 km-t. És nem hagyom félbe. Végigviszem. Nagy boldogság és büszkeség ez számomra, és nagyon hálás vagyok a testemnek, hogy kitartott mellettem. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Reggeli futás után délutáni félmaraton :)

Nem futok gyorsan. Sőt. Ha nem tudatosan intervallumozok, akkor a saját tempómban -mondjuk úgy- kocogok. Ma reggel azon nevettem itt magamban, hogy mások lefutják a maratont, amíg én a felét sem. És hogy milyen vicces lenne, ha indulnék egy félmaratonon, mert mire beérnék a célba, már lebontanák a standot. :)

Motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ha nem futom le, akkor honnan tudjam, hogy tényleg lebontanák-e a berendezést? Délután aztán gondoltam egyet: "Lefutom". Elindultam és megcsináltam. És már tudom: lebontanák. :)

(Infók még: itt.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Reggeli futás (súlyzós edzés után), kedd

Futás. Nem akarok jó lenni. Nem akarok jobb lenni. Nem versenyzek se az idővel, se magammal, se mással. A futás számomra hobbi. Örömforrás. Szabadság. Boldogság. Az élet éltetése. Friss levegő. Napfény. Szitáló eső. Madárcsicsergés. Amikor a suhanó fák mellett megszűnni látszik az idő. Egyszerűen szeretem.

Persze egy fél órás súlyzós edzés után nem megy úgy, mintha csak futnék aznap, de így is jólesik. És még a természet is a segítségemre volt: amikor hazaértem, akkor lett a csipp-cseppből eső.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha